Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3138 milyen fontos feladat? Hol van összeillesztve a különféle tárcák együttműködése, mondjuk, az oktatási és az egészségügyi tárca aktivitása ezen a téren? Ez hiá nyzik. Ennek eredményeképpen ott tartunk, hogy az Országgyűlés el fog fogadni egy olyan törvényt, amely semmilyen szempontból nem fogja a társadalmi igényeket kielégíteni. Rátérve azokra a kérdésekre, amelyeket konkrét formában megfogalmaztunk, és amelyeke t - számukat tekintve 48 darabot - elküldtünk az egészségügyi miniszter asszonyhoz, meg is kaptuk a választ, ezek közül néhányat megismételnék, mert a válasz nem volt számunkra kielégítő, és nem volt elfogadható. Ugyanez igaz a költségvetési bizottság ülés ére, ahol jó néhány kérdést megfogalmazott az ellenzéki oldal és jómagam is az ott jelen lévő államtitkár asszony előadását vagy bevezetőjét követően, és semmiféle megnyugtató választ nem kaptunk. Az előbb Béki Gabriella képviselő asszony azt mondta, hogy az ellenzék oldaláról fenyegetettség, félelemkeltés és minden egyéb tapasztalható, ami nem ide való. Ebben egyetértünk, de én azt hiszem, hogy ilyen itt nem is hangzott el. Aki az ellenzéki felszólalókat meghallgatta, az ilyet nyilvánvalóan nem tapasztalt, és nem tapasztalhatott. A félelem azonban érezhető és tapasztalható, de ez nem az ellenzék tevékenységének az eredménye; a félelmet az a bizonytalanság kelti, amit ennek a törvénynek az elfogadása ébreszteni fog, amitől valóban félnek az emberek, hiszen a bizonytalanság a kiszolgáltatottsággal egyenlő, és ettől minden normális ember fél, ez minden normális ember normális reakciója. Konkrétan rátérve a törvénytervezetben szereplő tényekre, adatokra és célokra, az én első kérdésem az, hogy ha tőkét remélünk a 22 pénztár megteremtésével, akkor ennek hol vannak a feltételei, illetve a garanciái ebben a törvényben. A törvény azt írja elő, hogy az alapításhoz szükséges tőkével rendelkezni kell, illetve ezt kell befektetni. Vannak egyéb előírások is, hogy milyen v agyonnal kell rendelkeznie az adott cégnek, amely itt, ezen a pályán el akar indulni, de az alapításhoz szükséges tőke biztosításán túl a törvényben nincs olyan előírás, amely azt garantálná, hogy ebbe a rendszerbe pénz kerül be. Azt mondja a törvényjavasl at, hogy licitálni lehet. Mire lehet licitálni? Ki licitálhat, és mire licitálhat? A következő kérdés, ami szintén ebből következik, hogy hogyan kerül akkor a pénz a rendszerbe. Mert ha a tőkeemelés megvalósul, akkor hogyan fogja megtartani az állam az 51 százalékát? Mi a garancia arra, hogy ez nem fog megfordulni, és nem fog a tőkeemelést végrehajtó cég a tőkeemelés eredményeképpen többségi tulajdonba kerülni? Aztán hogyha a dolog elkezd működni, akkor hogy fog onnan kikerülni a pénz? Tehát mivel tesszük é rdekeltté a biztosítókat az ebben a rendszerben való részvételre? És itt nem kevés biztosítóról van szó. Aztán a következő kérdés, ami számomra rendkívül fontos, a működési költségek alakulása. Azt látjuk, hogy az egybiztosítós rendszer körülbelül 1,61,7 százalékos költséggel tudott működni, tehát az összbevételek ennyi százaléka biztosította ennek a rendszernek a működését. A törvény ennek a lehetőségét a 22 pénztár esetében megduplázza, mert 3,5 százalékra emeli fel. Ez honnan finanszírozódik? - hogy ily en csúnya kifejezést használjak. Ez csak az effektív költségek rovására történhet. Ez azt jelenti, hogy egy drágább rendszert fogunk üzemeltetni, és a drágább rendszer üzemeltetésében semmiféle garanciát nem látunk arra vonatkozóan, hogy a szolgáltatás min ősége, a biztosítottak érdekei érvényesülni fognak, jobban, mint az eddigi rendszerben. Aztán a harmadik kérdés: érdemes lenne azt a gyakorlatot követni, és meg is kérdezem, hogy készülte valami SWOTanalízishez hasonló elemzés, ami azt jelenti, hogy megv izsgáltáke, hogy ennek az új rendszernek mik a hátrányai? Számoltake a hátrányokkal? A bizottsági ülésen az államtitkár asszony nem tudott válaszolni erre a kérdésre, pedig ezt nemcsak én teszem fel, hanem Kornai professzornak a talán két héttel ezelőtt megjelent nagyon nívós és színvonalas írásában is szerepelt ez a kérdés. Ha ilyen készült, csak mi nem tudunk róla, vagy az államtitkár asszony nem tudott róla, akkor legyenek olyan kedvesek, avassanak be minket is ebbe a titokba, hiszen nincs olyan rendsz er, amely optimális működés mellett is csak előnyökkel bírna, nyilván vannak hátrányai. Kíváncsiak lennénk ennek a rendszernek a hátrányaira.
