Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NAVRACSICS TIBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3125 dolgozatban szereplő ábra már teljesen másképpen néz ki. E családba készül Magyarország is betársulni, újabb önálló kategóriát alkotva. Az állam alapítja meg a pénztárakat, de ezekbe 49 százalék erejéig kisebbségi tulajdonosként magánbefektetőket , magánbiztosítókat is szívesen látnak. Kuriózum lesz ez a javából, már csak azért is, mert míg a másik két országhoz hasonló típus létezik az Európán kívül eső világban, például Chilében és Amerikában, addig a vegyes tulajdonú pénztárakkal rendelkező magy ar modell megvalósulása esetén teljesen példa, így minta nélkül állóvá válik.” Ettől még lehetnek olyan ambícióink, hogy mi megvalósítjuk a magyar csodát, és amit nem tudott megoldani a világ egyetlen nemzete sem, azt majd mi meg fogjuk csinálni, csak az a z igazság, hogy én ettől a kormánytól ekkora teljesítményt az elmúlt öt év fényében nem tudok várni, és azt hiszem, hogy a többség is így van ezzel. Az Európai Unióban mindössze két ország - mint a szakértők is említik - tartozik nagyjából ebbe a csoportba , amelyikbe a magyar tartozik, a holland és a szlovák. A szlovák példát már említette miniszter asszony némi ideológiai konnotációval, miszerint itt csúnya populista összeesküvés áldozatául esik a szlovák többbiztosítós modell. Az én információim egy kics it mások. Ha jól tudom, erősen a működésképtelenség határán vergődik a szlovák többbiztosítós modell. A holland modellről pedig tudjuk, hogy egyszer már föl kellett tőkésítenie az államnak, alá kellett nyúlni, és az ájult beteget föl kellett valahogyan em elni. De hogy egészen pontosan hogyan is nézett ki a holland többbiztosítós rendszer külföldi szemmel, hadd idézzek egy másik tanulmányt: “Az elmúlt évek során Hollandiában is jelentős várólisták alakultak ki” - az Egészségügyi Minisztérium honlapjáról sz edtem egyébként a tanulmányt. “Ezzel egyidejűleg a járulékok az 1997es havi 200ról 2003ra 467 euróra emelkedtek. Az egészségügyi kiadások összege 2003ban 41,2 milliárd euró volt, ami a GDP 10 - tíz, még egyszer ismétlem: tíz - százalékának felel meg.” Egy kicsit hasonlítsuk össze a jövő évi magyar költségvetési adattal, ami 4,32 százalék. Folytatom az idézetet: “A lakosság elégedettsége azonban csökkent. Ennek eredményeként fellépett az úgynevezett Moral Hazard, azaz egy drága és kényelmes, teljes körű biztosítás körülményei között az ellátások igénybevétele iránti szélsőséges kereslet keletkezett, ami ismét költségrobbanáshoz vezetett.” Vagyis úgy tűnik, hogy egy 10 százalékos GDPrészarányos egészségügyi ráfordításnál sem működik zökkenőmentesen a holl and modell sem. Ezt talán még alátámaszthatja az, hogy Skócia - legfrissebb példa , amely tett egy tétova kísérletet az egészségügyi szolgáltatások kiszervezésére, éppen a napokban jelentette be, hogy visszaté r az eredeti modellhez, felhagy ezzel a kísérletezéssel, mert csődöt mondott az egészségügyi ellátás kiszervezése. És ne feledkezzünk el arról, hogy az elmúlt években nem volt arra példa, hogy egybiztosítós rendszer többbiztosítósra tért volna át. Egy pél da van viszont az ellenkező irányba, amikor többbiztosítós rendszer sikeresen elindult vissza az egybiztosítós felé, ez pedig Észtország. Észtországot az utóbbi időben nem a fekete oldalakon szokták emlegetni, amikor a keleteurópai térségről beszélnek, e llentétben Magyarországgal. Én azt hiszem, hogy megfontolandó lenne számunkra az észt modell vizsgálata és figyelembevétele. Milyen jövőképet vázol elénk, milyen Magyarországot vázol elénk ez a törvényjavaslat? Valóban szépek ezek a célok: biztonságos műkö dés, jó minőségű ellátás, egyenlő hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Tudjae ezt biztosítani ez a törvényjavaslat, illetve egyáltalán a törvényjavaslatban szereplő koncepció? Akarjáke egyáltalán biztosítani a kormánytöbbség pártjai és képviselő i? A törvényben nem kevesebb, mint 122, azaz egyszázhuszonkettő biankó felhatalmazás van, azaz 122 olyan megnevezés, amikor a törvény alacsonyabb szintű jogalkotóra, általában a kormányra vagy éppen a miniszterre utalja az adott pontos rendelkezés meghozat alát. Olyan törvényt meghozni, ahol 122 fehér folt van, meglehetősen kockázatos. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Példátlan!) Ez még akkor is kockázatos lenne, ha éppen a bélyeggyűjtés feltételeit kívánnánk szabályozni. Különösen kockázatosnak tartom, amiko r ilyen alapvető stratégiai kérdésről van szó. 122 biankó
