Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 12 (108. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
2876 tudásuk is megvan hozzá, nekik lehetőséget kellene biztosítani ahhoz, hogy tovább tudjanak dolgozni, vagy addig tudjanak dolgozni, ameddig elérik a törvényben előírt nyugdíjkorhatárt. Addig, amíg ez nincs, vagy kevés, magyarul, a munkahely az, ami kevés, illetve megszűnnek sorozatban mind a közszférában, mind a versenyszférában a korábbi munkahelyek, akkor az emberek ezt a menekülési útvonalat választják, hogy ha elérnek a törvényben előírt lehetőségeikhez, akkor élnek ezzel, és elmennek előrehozott nyugd íjba. Kérem a kormánypárti képviselőket is, hogy majd a szavazásnál mindezeket szíveskedjenek figyelembe venni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Bernáth Ildikó képviselő asszony. Két percre Vojnik Mári a képviselő asszonyt illeti a szó. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Csak egy kis pontosítást szeretnék tenni. A mai napon a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló ’97. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító indítván yainak bizottsági vitájában Varga Ágnes főosztályvezetőhelyettes asszony vett részt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében és a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatóhelyettese. Bernáth képviselő asszony azonban pontosan interpretálta az én hozzászólásomat, igen, a rá irányadó nyugdíjkorhatárt a jogosultak 6 százaléka éri el, amikor nyugdíjba megy, és a többiek pedig hamarabb mennek el nyugdíjba. Valóban ez egy igazi problémája a társadalombiztosítási nyugdíjrendszereknek, és többek kö zött ez is oka annak, hogy egyszerre kell a jogszabályokat a kihívásoknak megfelelően módosítani, és intézkedéseket tenni arra, hogy a nyugdíjkorhatár eléréséig módja és lehetősége legyen mindenkinek foglalkozását addig folytatni, ameddig a nyugdíjkorhatár t eléri, vagy ha erre lehetősége van, akkor természetesen tovább is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (20.30) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Vojnik Mária képviselő asszony. László Tamás képviselő úr felszólalása következik. LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mindannyian, akik eddig beszéltünk, ugyanabban az ügyben szólaltunk fel. Nem azok a pontok irritálják a képviselőket, amelyek az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos szabályok megváltoztatásával kapcsolato sak, mert ez szükségszerű volt, hanem az, amely a kormányt irritálta, mivel a képviselők keresztülhúzták az akaratát azzal, hogy megmaradt a férfiak esetében az ominózus évjáratokban az 59 éves korhatár büntető intézkedések nélkül. Úgy gondolom, ez a képvi seleti demokrácia vívmánya volt, mert a képviselőknek az élettel közvetlenebbül érintkezve kötelességük a választóik érdekeit képviselni. Úgy látszik, újra és újra el kell mondani, hogy nem a képviselők vannak a kormányért, hanem a kormány a képviselőkért. Ebben az esetben ez történt. Ráadásul egy többékevésbé pártok feletti egység bontakozik ki a szemünk előtt ebben az ügyben. Tavaly, a körülbelül egy évvel ezelőtti szavazáskor a Fidesz, a KDNP és az SZDSZ képviselői szavazták vissza az 1997. évi LXXXI. t örvény vonatkozó paragrafusát. Most a szociális bizottság szocialista tagjai is a módosító indítvány mellé álltak, illetőleg ők javasolták ezeket. Szinte azt mondhatnánk, hogy a parlament áll szemben a kormánnyal, és ez így van rendjén, mert nincs jobb- és baloldali nyugdíj, legfeljebb nyugdíjas, bár ők is egyre inkább felismerik, hogy a nemzet áll szemben a kormánnyal. Az indokokat hadd részletezzem tovább! A Ratkókorszakban született népes korosztály, amelyik a hátán hordta ennek a társadalomnak az életé t az elmúlt évtizedekben, az 195053 között születettek közül még majd’ 600 ezren élnek, ebből mintegy 280 ezer férfi és 320 ezer nő. Tehát a korosztály
