Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 12 (108. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
2775 Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Gráf József földművelé sügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak. Miniszter úr! GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy a magyar mezőgazda ság helyzete most már régóta, két és fél éve egy nagyobb egységben, az Európai Unió közösségében, közös agrárpolitikájában van elhelyezve, ezért a magyar jelenségeket nem lehet elválasztani az európai jelenségektől. Így a baromfiinfluenza vagy később a se rtéshelyzet sem tipikus magyar jelenség, egész Európa állattartóit sújtotta. Van néhány speciális gond is, amilyen volt a fagykár, vagy amilyen volt az aszálykár ebben az évben. Azt gondolom, hogy az agrárkormányzat, összefogva a szakmai érdekképviseleti szervekkel, ha nem is könnyen, de kezelni tudta ezeket a problémákat. Mi nem azért tárgyalunk, és nem azért egyezünk meg a gazdálkodókkal, mert el akarjuk kerülni az esetleges tüntetéseket vagy megmozdulásokat. A tiltakozás Európa minden agrárországában a mezőgazdaságból élők természetes joga, ezek a legtöbb esetben csak felhívják a figyelmet azokra a problémákra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , amelyeket a társadalom többi része nem érez közvetlenül, és úgy gondolja, hogy őt nem érinti. (13.10) Pedig hogyne érintené! Ha rossz az Unió közös agrárpolitikája - amit egyedül mi, magyarok kezdtünk kritizálni két és fél évvel ezelőtt , ez az agrárpolitika a termelés visszafogásával egy európai élelmiszerhiány irányába mutat, és n em a szinten tartást vagy a visszafejlesztést, hanem a fejlesztést kell szolgálnia, s Magyarország programja az egyetlen, amely 30 százalékos termelésnövekedést kíván az agrárium területén elérni. Most már jól látható a tej esetében - ami lassan minket is elér , de nem termelési oldalról, hanem azért, mert a magyar agrártermelők jobb piaci lehetőséget találtak a tej értékesítésében Európában, és lassan az egyik legnagyobb tejexportáló, sajnos nyerstejexportáló leszünk a következő időszakban. Tehát mi azér t egyezünk meg a gazdákkal, mert az a dolgunk, hogy megegyezzünk, az a dolgunk, hogy nyugodt feltételeket teremtsünk a munkájukhoz, és ez sikerült a fagykár esetén, sikerült az aszálykár esetén, sikerült a baromfiinfluenza esetén, és örömmel tájékoztatom önöket, hogy pénteken és hétfőn mind a két nagy sertéstartószervezettel megegyeztünk, és elfogadták azokat a feltételeket, amelyeket teremteni tudunk. Nem a sertésátvételi árakat tudjuk növelni, mert ez a piaci folyamatokba történő durva beavatkozás lenne . Mi a sertéstartók költségeit csökkentettük, elsősorban a hullamegsemmisítéssel, az állatorvosi kezelések ingyenessé tételével és bizonyos nagyságrendű takarmány biztosításával. Azt gondolom, ezek azok a lépések, amelyeket szakmailag hoztunk meg, velük kö zösen kidolgozva, és ezek nem politikai megoldások, hanem kimondottan szakmaiak. Igen, rendkívül fontos része volt az elmúlt hétnek az a vidék- és faluprogram, amelyen a miniszterelnökkel részt vettünk. Nagyon szeretné m kiemelni, hogy mi, agrárszakemberek pontosan tudjuk, hogy nem létezik az agrárium a vidék és a falu nélkül, nem kezelhetjük szűken agrárkérdésnek a vidék és a falu kérdését, hiszen ha a foglalkoztatottsági mutatókat megnézzük, a faluban is egyre kevesebb a kimondottan agrárfoglalkozást űzők száma, ezért nagyonnagyon fontos az ottani települések fejlesztése is. Az a 600700 milliárd forint, ami erre a célra rendelkezésünkre áll, nagyonnagyon fontos, hogy jól és eredményesen legyen felhasználva. Ezért én úgy gondolom, hogy eredményesek voltak szintén a helyi közösségekkel, mind a LEADERcsoportokkal, mind szakmai szakembergarnitúrákkal történő megbeszéléseink, és úgy éreztük, hogy a vidéken élők értik, amit akarunk, és velünk együtt szeretnék ezeket megva lósítani. Én úgy gondolom, hogy mindannyiunk felelőssége itt, a parlamentben is, akik a vidéket és az agráriumot képviseljük, hogy mindig a megegyezést, a konszenzust keressük, mint ahogy én is keresem az elmúlt két és fél év során. Megmondom őszintén, nag yon örülök annak, hogy minden
