Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 7 (107. szám) - Az országgyűlési képviselők javadalmazásának átláthatóságához és összeférhetetlenségük szigorításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TÓTH KÁROLY (MSZP):
2699 Mivel ebben a témakörben rendkívül könnyű úgy mondani dolgokat, hogy a kívülálló hihetetlenül hamar elhiszi, hogy az az igazság, ezért én azt gondolom, hogy olyan modellt kell találni, amely látszólag s em jár a képviselői tiszteletdíjak emelésével. Mert most is csak látszólagos az emelés, képviselőtársaim, de kiderült, hogy arra lehet használni, hogy a parlamenti demokrácia, a politikai élet egészét lejárassuk. Tehát akkor nem jó az a megközelítés, amely arra használható fel néhány képviselőtársam részéről, hogy lejárasson mindannyiunkat, akár tehetünk róla, akár nem. Tehát megoldást kell keresni. Én az előterjesztéshez viszonyítva azt mondom, olyan megoldást kell ma erre a problémakörre keresni, amely fi gyelembe veszi a következőket. Egy: az országgyűlési képviselői munka egy olyan sajátos, olyan sokszínű és egyidejűleg sok helyszínen megvalósuló munka, amihez hasonló nagyon kevés van Magyarországon. Ez nem tipikusan egy munkahelyhez kötődik, nem is a Par lament épületéhez vagy valamelyik bizottsági épülethez, hanem a helyi szinttől kezdve a választókerületen át mindenütt együttesen sugározni kellene a többpárti politikai demokrácia, a többpárti parlament iránti elkötelezettségünket - nem egymás anyázását, a parlamenti demokrácia iránti elkötelezettségünket. Nincs egy szigorú helyszín. Nem lehet szigorúan megmondani, hogy ki melyik részterületet kell hogy tegye. Amikor matematikát, fizikát tanítottam, tudtam, hogy ott matematikáról és fizikáról van szó. Itt a nyugdíjrendszertől kezdve a nemzetbiztonsági kérdésekig mindennel foglalkozni kell. Ezért, ha ilyen sokszínű a munka, és ha figyelembe vesszük azt az elvet, hogy ne legyen semmiféle költségtérítés, mert azt utána újabb és újabb támadás éri, akkor a javas latom a következő. A képviselők javadalmazását be kell illeszteni az államigazgatás rendjének egészébe, annak részeként meghatározni. Nem akarok konkrét számokat mondani. Politikai felelősségünk az egyeztetések után eldönteni, hogy a minisztériumokban dolg ozó gyakornok, a karbantartó vagy más szintjéhez állítjuk be, de be kell állítani az államigazgatás szervezeti rendszerébe a képviselők javadalmazását. Ha ezt megtettük, akkor nem kell további kiegészítéseket adni, sem költségtérítés, sem lakáshasználat, s em albérlet, semmilyen jogcímen. (12.50) Ebbe a rendszerbe bele kell helyezni úgy, hogy figyelembe vesszük egyidejűleg, hogy a bizottságokban és a parlament tisztségviselőjeként ettől eltérhet a szint, hiszen többletfeladatokat végez el az államigazgatás r endszerében is a parlament alelnöke, egy bizottsági elnök vagy több bizottsági tag. De ez alapján kerüljön meghatározásra a tiszteletdíj, ezt kapja minden képviselő, és fogadjuk el közösen, hogy ez a munka sokszínű, és leginkább az jellemző rá, hogy szelle mi munka - talán ezt senki nem kérdőjelezi meg , és az alkotmánytól kezdve minden biztosítja, hogy ennek a munkának szabadnak kell lennie. Most mondom Répássy képviselőtársamnak is, hogy elmondhattam az előre írásban leadott véleményként az MSZPképviselő csoport padsoraiból a véleményemet, ami nem volt azonos az előterjesztéssel, csak ettől ideges lett, és kiment, mert úgy döntött, hogy mi az, meghallgatni egy olyat, aki nem áll be a “ki ad nagyobb pofont ma” című versenybe. Tehát vegyük figyelembe, hogy e z szellemi munka és szabadsággal jár, szabad tevékenység. Szabad azért, mert felelős a lelkiismeretemnek és az állampolgároknak vagyok. Ha ezt a kettőt figyelembe vesszük, akkor van olyan megoldás ma Magyarországon, ami érvényes és nem egyedi lenne, hanem a társadalom széles csoportja számára elérhető megoldás, amely az államigazgatás rendszerén belül differenciáltan, a bizottsági munka alapján meghatároz egy jövedelmet; semmi más nincs, és figyelembe veszi, hogy a munkavégzés sajátossága a szellemi tevéken ység és a szabadon végzett munka. Azt gondolom, hogy ezen elvek alapján van olyan megoldás, ami nem jár, még látszólag sem jár a tiszteletdíj növelésével, és nem marad benne adózatlan jövedelem, de tudomásul veszi, hogy ez egy nagyon bonyolult és sokszínű munka, és nem lehet egyetlen kaptafára ráhúzni. De a magyar társadalom, a magyar adórendszer ismeri és ma is alkalmazza több tízezer emberre azt a modellt, amely tudomásul veszi, hogy ez egy nagyon differenciált, nagyon sokszínű és bizony költségekkel is
