Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 6 (106. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2585 ellátások infrastruktúrájának a helyzete. Erről nem b eszélünk, pedig ezt össze kell kapcsolni, amikor nyugdíjazásról, előrehozott nyugdíjról, öregségi nyugdíjról vagy bármilyen nyugdíjról beszélünk. Az anyagi helyzet a következő: szegénység vagy jólét kérdése. A szegénységet illetően a lisszaboni deklaráció tartalmazza azt, hogy igenis, Magyarország szegénységben élő ország (Csizmár Gábor: Azért tagja az OECDnek.) , és ennek a szegénységnek a kivetítődése az idősödő, időskori és a nyugdíjas rétegre rendkívül súlyos. Hiszen ha megnézzük, vannak a jövedelemszeg ények, akik 14,5 százalékosak, a fogyasztási szegények 27,7, majdnem 30 százalék, lakhatási szegénység 19 százalék fölött, lakásfelszereltségi szegénység 17,5 százalék. Azonkívül nagyon jól látjuk és tudjuk, hogy a GDP egyharmada a költségvetési kiadás rés zét jelenti, viszont 8,4 százalék, hosszú távú ápolásra, gondozásra szorulók ugyanakkor 0,34 százalékot, vagyis csak összesen 75 milliárd forintot kapnak. A települések 30 százaléka ma Magyarországon nincs lefedve alapvető szociális ellátással. A 60 éven f ölüliek 6 százaléka személyes gondoskodást igényelne, ez 120 ezer ember. A megbetegedések száma az idősödők között a 60 éven felülieket számítva azt jelenti, hogy legalább egy krónikus betegségben szenved 1 millió 100 ezer ember a 60 éven felüliekből. Lega lább két ilyen krónikus betegségben körülbelül 200 ezer ember, három vagy több ilyen krónikus betegségben pedig 3 százalék, 6070 ezer ember. Miről beszélünk akkor, amikor ezek a korrekciók nem egy rendszerbe illesztetten, nem egy rendszeren belüli progres szív, előrelátható, kiszámítható, az emberek számára személyre szabható, az emberek számára csoportra szabható, családokra szabható és a hiányok hosszú távú és középtávú megoldását jelentő programként jelennek meg? Nyilvánvalóan azt nagyon jól tudjuk, hogy a reálbérek évente, 1988től 2008ig - kiváló közgazdász professzorunk jelezte ezt - 0,7 százalékkal nőnek átlagban, a profitok meg 23 százalékkal, és 33 százalékkal gyorsabban. Ez azt is jelenti egyben, hogy a profitorientáltság érdekében is meg egyébkén t is a leszakadásunk pótlása érdekében, ami a gazdaságpolitikánk súlyos deficitjéből származik… - és ennek a gazdaságpolitikának meg lehet magyarázni sokféleképpen felülről, felszínesen a dolgokat, de nem a valóságot fogja tükrözni. Hadd mondjam még azt, h ogy milyen akkor ezen időseink állapota, akikről itt beszélünk, az idősödőkről és az idősekről. Ketté kell választanunk, de mind a két rétegben nagy valószínűséggel jelzi, hogy milyen hihetetlen problémákat jelentenek. Az egészségügyi kiadások, szolgáltatá si ráfordítások az idősek részére 47szerese a közepes életkorúakénak, és a vége felé, az életút utolsó évei emésztik föl a legnagyobb költségeket. (13.30) Az ár- és költségrobbanás miatt a nemzeti gazdaság terhei olyan mértékben emelkednek, ez igaz, hogy restrikciós egészségügyi és szociálpolitikai intézkedéseket vezetnek be, amely a népesség és az időskorúak elégedettségét rontja, bizalmi biztonságát labilissá teszi, stresszszintjét fokozza, a halálozását növeli izolálódással, magányossá válással, pszic hés problémák tömegével. A 60 év felettiek 45 százaléka szív- és érrendszeri betegségben szenved, 16 százalékuk súlyos csont- és izombetegségben szenved. És meg kell mondjam, hogy a családok száma közben csökken, a nyugdíjasok 20 százaléka kis lakásban él, 35 százaléka egyedül, 30 százaléka egy másik időssel, 42 százalékuk komfort nélküli lakásban él, a 70 évesnél idősebbeknél pedig eléri a 60 százalékot. Mit jelent ez? Azt, hogy a feltételek, a fennmaradás, a megélhetés és valóban a létminimum körüli hatal mas feladatok és problémák korrekciójával nem lehet mit kezdeni, és a megoldással még kevésbé, ha ezt a törvénymódosítási javaslatot és ennek kihatását fogjuk elfogadni. Ezért, gondolom, mindannyian nagy felelősséggel, emberi odafordulással, a másféle megk özelítés, a kormánykoalíció megközelítésén túlmenően reformba kell illeszteni ezt a módosított törvényt is. Tudniillik nem látjuk a reformot, nem látjuk azt, hogy ez a módosított törvény ebben mit fog jelenteni. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy azok az a datok, amelyeket itt mi állandóan újra és újra felvetünk az idősödés folyamataiban. Egyszerűen nem látjuk sehol, sem az egészségügyben, sem a szociális ellátásban, hogy az idősödő, időskorú és a nyugdíjas ember nem egyenlő csupán egy
