Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 6 (106. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ):
2537 Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtt felszólalásra jelentkezett Geberle Erzsébet frakcióvezetőhelyettes asszony, az SZDSZből. GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtá rsaim! Az a politikai erő, amely a saját javaslatait sem veszi komolyan, az a saját választóit nézi le. Itt az ideje, hogy kimondjuk, ami ma Magyarországon folyik, az egy alkotmányos intézmény, jelesül a népszavazás lejáratása, mégpedig akkurátus és rövid távú politikai célok érdekében. El kellene dönteni, hogy az országgyűlési képviselők tisztelike annyira a demokráciát, amelynek alapja az alkotmány, hogy törvényes, de az ország érdekeire fittyet hányó módon ne zúzzák szét annak intézményeit. A Szabad Dem okraták Szövetsége nemet mond a populista népszavazás 2008 gyűjtőnevű kezdeményezésekre, mert nem gondoljuk, hogy a politikai haszonszerzés érdekében minden eszköz megengedett. Arról van itt szó, hogy a népszavazásra bocsátott kérdéseket a beterjesztő párt ok már kitalálásuk pillanatában sem gondolták komolyan. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a pártfinanszírozásról vagy a tandíjról szóló kérdések nem valós problémákat érintenek (Soltész Miklós: Munkásőrség.), hanem azt, hogy nincs olyan parlamenti képvise lő ma Magyarországon, aki azt gondolná, hogy a referendum megfelelő eszköz lenne e kérdések megválaszolására. Jó eszköz politikai kommunikációs célból, hiszen ha egy párt kérdéséről szavaznak az állampolgárok, akkor ez a kérdés eljut az emberekhez, de nem jó eszköz, ha egy ország érdekeit nézzük. Nem kell hihetetlen éleslátás ahhoz, hogy belássuk, a Fidesz kérdései mögött vad populizmus bujkál. Nyilvánvalóan népszerű, ha egy párt amellett érvel, hogy az embereknek ne kelljen fizetniük az általuk igénybe vet t szolgáltatásokért, csak ez nem feltétlenül esik egybe az ország érdekeivel, különösen akkor, ha a cél az ország versenyképességének helyreállítása. Egy nehéz gazdasági helyzetben, ellenzéki pozícióból lehet felelőtlen osztogatási ígéreteket tenni, ezért van az alkotmányban szabályozva, hogy költségvetést érintő kérdésekben nem lehet népszavazást tartani. A Fidesz kérdései pedig, ha közvetlenül nem is, de érintik azt. Ennek lesz az a következménye, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott ötleteket bocsát unk referendumra. Érdekes gondolatkísérlet volna például, melyik választópolgár ne szavazná meg például Debrecenben azt, hogy legyen ingyenes városában a tömegközlekedés? Bizonyára össze lehet gyűjteni a megfelelő számú aláírást a referendum kiírásához, és a népszavazás eredménye felől sincsen semmi kétségem, csak ettől még a buszokat és a villamosokat működtetni kell, és ez bizony pénzbe kerül. Lehetne a kieső állampolgári hozzájárulást adóból pótolni, és aki ilyen nyilvánvalóan abszurd kérdést benyújtana, hihetetlen népszerűségre tenne szert. Ettől ezt még nem nevezném szociális népszavazásnak, hanem az emberek hamis illúziókba kergetésének arról, hogy van ingyenebéd. Mi, liberálisok abban bízunk, hogy ezt az állampolgárok is belátják, és nem esznek meg mi ndent, amit egyes populista pártok a szájukba adnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Van annak is valami diszkrét bája, ha kormányzati pozícióban lévő politikai erő fordul az istenadta néphez, méghozzá olyan kérdésekben, amelyek ugyan szintén fontosak, és nemcs ak hogy a parlament hatáskörébe tartoznak, de lényegében egyetértés is van róluk a pártok között. Ebben a formában nyilvánvaló, hogy a cél az üzenet célba juttatása a választók felé, csakhogy a népszavazás intézménye nem arra való, hogy parlamentáris demok ráciában az Országgyűlés a maga felelősségét a népre, a választópolgárokra hárítsa. Mi, liberálisok úgy gondoljuk, hogy ennél is fontosabb a közélet tisztasága. (Vincze László: Hányan is vagytok?) A Szabad Demokraták Szövetsége azt javasolta, hogy ötpárti tárgyalásokon egyezzünk meg e kérdésekről, de a tárgyalások lényegében elhaltak. Miért? Mert a két nagy párt fontosabbnak gondolta a politikai kommunikációt a közélet tisztaságánál. Az SZDSZ arra kéri a parlamenti
