Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
2338 rosszasságával kapcsolatos felszólalások. Nem tudom, hogy kellenee nekem erre tovább reagálni. Vagy elhangzottak olyan furcsa számok... - én másként emlékszem például az ÁSZjelentésre. De ha előkaparom, akkor is ezek szerint mi tört énik. Vagy elhangzottak olyan összecsúszások, hogy a nem tudott elmenni vagy a nem ment el azonosnak lett tekintve, vagy a költségvetési támogatás nagysága és a helyzet jósága közötti teljesen egyértelmű összekapcsolás. Két dologra reagáltam volna. Egyrész t Wiener képviselő úrnak a nagyon alapos és végre egy olyan szemléletű hozzászólására, ami nem kiragadott évekre, hanem hosszú időszakra jelölte ki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az összehasonlíthatóság kereteit, illetve Magya rországot elhelyezve próbált viszonyítási alapot teremteni. Másrészt szóltam volna elődeink... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját. - Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : De erre már nincsen mód, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kív áne még valaki részt venni a vitában. Jelentkezőt látok most, Kovács Tibor képviselő úr, MSZP. KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Végére értünk a költségvetési vitasorozatnak. Láthatóan elfogytak az ellenzék képviselői is meg az érvei is. Sajnálatos módon kevés olyan érvvel találkozhattunk, amit érdemes megfontolni. És itt el kell mondjam őszintén - ez személyes véleményem , hogy számomra az ellenzéki politizálás etalonja az, amit Boross Péter miniszterelnök úr itt a vi tában elmondott. Én a magam részéről így képzelem el egy ellenzéki politikus véleményét egy költségvetési vitában, még akkor is, ha minden egyes észrevételével a miniszterelnök úrnak természetesen, vagy nem természetesen, de ez mégiscsak így van, nem értün k egyet, akkor is az ilyen stílusú és tartalmú kulturált vita való ide a parlamentbe. (13.50) Amikor az érvek ütköznek egyik oldalról és másik oldalról is, megfontolandó javaslatok hangzanak el, és az más kérdés, hogy ezeket a megfontolandó javaslatokat mi éppen be tudjuke építeni a jövő évi költségvetésbe vagy nem. Mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik a miniszterelnök úrnak a gyermekek születésével kapcsolatos felvetése. Tudjuk, hogy ez milyen probléma az egész Európai Unión belül, és hogy igazából se nki sem tudott még olyan javaslatot megfogalmazni, ami egyértelműen ennek a problémának az orvoslását jelenthetné. De ugyanebbe a kategóriába tartozik az, amit felvetett a miniszterelnök úr a közigazgatási rendszer működésének hatékonyságával kapcsolatban. Egyetértünk vele, hogy valóban ennek a rendszernek jól, hatékonyan és hatékonyabban kell működnie. Pontosan ezért kérdőjelezhető meg az ellenzéki oldalról elhangzó azon felvetés, hogy miért kíván a kormányzat erre a célra, az ösztönzés céljára ebben a ren dszerben mintegy 67 ezer köztisztviselő számára 12 milliárd forintot elkülöníteni. Mert látszik, hogy indokolt egy ilyen forrás elkülönítése, mert hiszen igény van arra, hogy ez a közigazgatási rendszer jobban és hatékonyabban működjön. A Fidesz részéről elhangzottak olyan állítások, amelyek egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. Nem akarunk önmagáért bezárni egyetlenegy iskolát sem, de vizsgálni kell az oktatási rendszer működésének hatékonyságát, és meg kell próbálni megtalálni azt a rendszert, amit a miniszterelnök úr is egyébként számon kért - joggal kért számon , hogy az a hihetetlenül sok pénz, amit az adófizetők pénzéből az oktatási rendszerre fordítunk, hatékonyan kerüljön fölhasználásra, és valóban olyan gyerekek hagyják el ezeket az intézménye ket, akik felkészültek. Az egészségügyi rendszer átszervezését is azért indítottuk el, mert hiszen tudjuk és tapasztaljuk - annak ellenére, hogy a Fidesz képviselői az utóbbi hetekbenhónapokban már azt kezdték el emlegetni, hogy semmi probléma ezzel az eg észségügyi rendszerrel, nem kell ezzel semmit sem csinálni, mert úgy van jól, ahogy van, azért a társadalom túlnyomó többségének meg a hozzáértők túlnyomó többségének is mégiscsak az a véleménye , hogy ezt a rendszert bizony át kell alakítani és
