Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
2302 Régi dilemma és nem teljesen új - most az általános vita szakaszában vagyunk , hogy mi az az általános vita, mi annak a tartalmi fel tétele, és miért van különbség az általános vita és a részletes vita között. Tárgykeresés folyik tehát vagy témakeresés ebben az esetben, és én úgy érzem, hogy - talán nem csak Magyarországon - nem alakult ki az a disztinkció, hogy az általános vita az ált alános megjegyzésekre vonatkozik, hosszabb távlatokat és hatásokat figyelembe vevő gondolatokat inspirál, és majd a részletes vitán kerüljön sor arra, hogy egyegy konkrét ügyben milyen módosító javaslattal és annak milyen indokaival áll valaki elő. Úgy ér zem, hogy ennek az általánosvitamódszernek van egy alapvető problémája. Ez az alapvető probléma pedig az, hogy hiányzik az az átfogó gazdasági és nem csak gazdasági program, amelyik több évre előre megjelöli a célokat; el lehetne akkor bírálni, hogy a köl tségvetés összetételének, arányainak szolgálatában állnake vagy nem célok, amelyeket közösen fogadnánk el hosszabb távra. Felmentésként mondom, nem teljesen új problémával állunk szemben, engedjenek meg egy idézetet: “Nincs olyan átfogó gazdasági program, amely bármelyik követelés felvetésénél számot vet az ország valóságos erőviszonyaival és azokkal a követelményekkel, amelyeket egy magát legalább féligmeddig jogállamnak tartó államszervezettel szemben joggal lehet támasztani.” Nem új dolog mindez, szerz ője Katona Béla, nem a tisztelt kollégánk, aki itt ül mellettem, mert ő még nem született meg akkor, amikor ez a könyv íródott. Ez az 1938as gazdasági évkönyv, bár sokan tanulmányoznák azt a módszertant, amivel ez az elemző anyag elkészült. Ha ezt szükség esnek tartottam említeni, akkor ezt azért tettem, mert hisz örömtelinek jelenthetném, hogy ez a felismerés ennyi évtized távlatában mégiscsak megszületett ötpárti egyeztetéssel, ötpárti helyesléssel határozat született a parlamentben a fenntartható fejlődé ssel kapcsolatos tervezési folyamatról, sőt megszületett az a határozat is az Országgyűlés számára, amelyik a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiát szülné meg egy bizottság létrehozásával. Hozzá kell tennem, hogy mindehhez odakerült egy kormányanyag, a melynek “Nemzeti fenntartható fejlődési stratégia” a neve. Eze az, amiről szó van ott a vágyálomban, és itt nálunk a joggal megkövetelt hasonló távlatos alapmunkák iránt? Hát, hölgyeim és uraim, ez nem az a jelentés, javallom, ha valaki ezt áttanulmányozz a, akkor talál benne arányzavarokat, utalásokat és így tovább. Ezért engedjék meg, hogy itt utaljak ebben az anyagban arra, hogy elég röviden foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy több gyereknek kéne születni, és meg kellene teremteni a jövőben a migránsok é s a hazai születésűek békés egymás mellett élésének a módjait. Ugye, meglepő, hogy ez így szerepel ebben a kormány által készített stratégiai tervezetben? Azért mégis vegyük tudomásul, hogy van egy ilyen elképzelés, ha nem is értünk vele egyet, és majd az a bizottság, amelyet létrehoz a magyar parlament, felrajzolja azokat a távlatokat, amelyekkel ezen húszéves célok érdekében aztán minden évben a költségvetéssel, kiadásokkal arrafelé gurulunk, hogy húsz év múlva elérjük a kívánt célt. Én a magam részéről n em vagyok optimista már csak abból a szempontból se, mert a harci tollak oly lendülettel zizegnek politikai és nem politikai vonatkozásban e honban, ami egy ilyen egyetértést feltételező húszesztendős program elfogadását majdnem kizárja, de az én öreges pe sszimizmusom ne legyen irányadó, bízzunk abban, hogy mégis lesz belőle valami. Akkor viszont szeretném felhívni a figyelmet egykét olyan dologra, ami az évente hozott költségvetési döntések csődjét is jelenti. Ez pedig nem más, mint a gyermekszületéssel k apcsolatos kérdés. Hölgyeim és uraim, ha van valami drámai kérdés és fontosabb mindennél, ami itt felvetődött a nemzet jövője és a nemzetért, a jövőért aggódó magyar generáció számára, az a születések száma. A ’30as években évente 190200 ezer gyerek szül etett, ezért a hétmillióvalamennyiből 1011 milliós - nem folytatom, milyen - ország lettünk. Elviseltünk egy iszonyú háborús veszteséget, és most majdnem azt mondom, hogy emeljünk szobrot Ratk ó Annának; nem azért, mert finom m ódszerekkel érte el, de legalább az a generáció megszületett. Bíráljuk, de legyünk boldogok, hogy vagyunk, és vannak itt a jelenlegiek közül is többen, azt hiszem, akik e korszak eredményeként látták meg a napvilágot.
