Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FEHÉRVÁRI TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2284 törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalásakor felszólalásomat egy újságcikkből vett idézettel kezdjem. Bizony, nem gyakran fordul elő, hogy egy fideszes képviselő a Népszabadságból idéz, de biztos vagyok benne, hogy nem árt, ha Hargitai Miklósnak a lapban 2007. október 27én megjelent kitűnő cikkének egyik gondolatát önök is megismerhetik, már ha nem ismerték eddig is. “Kísértet járja be Európát, ám ezúttal nem A tőkét, hanem a Néma tavaszt, a környezetvédelem és a globális gondolkozás alapművét szorongatja a hóna alatt. A jóléti demokrácia eszméjének nyugdíjazása után a kontinens mintha ideológiai vezérfonal nélkül maradt volna, és az űrt a tudástársadalom Lisszabonban felfújt bubor ékjának gyors kipukkanása után most a zöld gondolattal próbálják betölteni. A kísérlet persze kétesélyes. Itt legalább akkora erők feszülnek egymásnak, mint a munka és a tőke harcában. De a győzelem azért nem teljesen reménytelen.” Annyit tennék hozzá: sőt , szükségszerű. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miért is tartottam éppen e törvényjavaslat megtárgyalásakor olyan fontosnak a szerző ezen gondolatát kiemelni? Azért, mert az általa leírt kép rendkívüli meggyőző erővel írja le az Európában lej átszódó folyamatokat. Azét az Európáét, amelynek mi is részesei voltunk, vagyunk, s lehetünk, lehetnénk a jövőben is. Igen, Európa új utakat keres, s ezt az új utat a környezetvédelem s ezen túl a jövő nemzedékek iránti felelősségtudat hatja át. Rájöttü nk, hogy az emberi tevékenység okozta káros hatások már nemcsak az emberiség, hanem az élővilág, hovatovább Földünk létét fenyegeti. Akárcsak Európában, hazánkban is a környezet- és természetvédelem ügye az elmúlt években a lakosság körében felértékelődött . Hála isten! - mondhatnánk. A magyar polgárok is rájöttek, rá kell hogy jöjjenek, hogy a tiszta levegő, az ivóvíz, a talaj és az élhető, egészséges környezet a legnagyobb érték, amelyet birtokolhatnak. Ennek megőrzése valamennyiünk feladata, a társadalom különböző szintjein és részein egyszerre és egymást kiegészítve. A környezet- és természetvédelem egyéni tett a közösségért, és ugyanakkor egy abszolút közösségi cselekedet az egyén érdekében. Többen kérdezték tőlem, hogy milyen ügyek mentén fog ez az ombu dsman, ez az intézmény tevékenykedni. Előttem szóló képviselőtársaim már több ilyet megemlítettek, de engedjenek meg nekem is néhány példát felsorolnom. Az egyik legnagyobb problémánk jelen pillanatban mind hazánkban, mind Európában, mind a Földön a globál is felmelegedés problémája, de nagyon nehezen bírunk energiaéhségünkkel, és nagyon magas fosszilis energiafelhasználásunk mértéke is. Felhalmozódnak hulladékaink, és ezekkel is nehezen bánunk, és nehezen tudjuk kezelni ezeket. Természeti környezetünket is fokozatosan és folyamatosan kell védenünk, hiszen környezeti levegőnk és vizeink egyfolytában szennyeződnek és szennyezettek. Magyarországról is sorolhatnék néhány példát, hiszen az elmúlt időszakban került ide Németországból illegálisan lerakott szemét. T ervezett szalmaégetőmű ellen tiltakoznak jó páran, és a vizsgálatok szerint Magyarország két folyója Európaszinten is kiemelten szennyezett, ilyen például a Duna és a Sajó is. A vizsgálatok kimutatják azt is, hogy a Kárpátmedencei ökoszisztémák is folyam atosan degradálódnak, romlanak. Mindemellett kétségtelen, tisztelt képviselőtársaim, hogy a legnagyobb felelősség az ügyben az államé. Az elmúlt években számomra úgy tűnt, hogy a magyar politika formálói - különös tekintettel az egymást követő kormányokra - mostohagyermekként kezelték a környezetvédelem ügyét. A költségvetési megvonások, az, hogy a tárca költségvetési szintje még 2008ban sem fogja elérni a 2003as szintet, a minisztériumi létszámleépítések, az állami felügyeleti és ellenőrző rendszerek mód szeres lerombolása legalábbis erre utalnak. Ugyanakkor nem hallgathatom el azt sem, hogy az új környezetvédelmi miniszter megjelenése, kormányon belüli súlya, érdekérvényesítő képessége a jövőre nézve hordoz biztató jeleket. Vagy tán a kormány is rájött, h ogy ez az az ágazat, amelyet nem szabad tovább ollószerűen nyírni.
