Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
2272 emelk edési szögét, így magasabb felszállási szintet érnek el viszonylag rövid idő alatt, ennek következtében a zajhatások sokkal kisebb mértékben zavarhatják a lakosságot. A szigorított előírt útvonalkövetés szintén azt szolgálja, hogy a zajterhelés ne nagy ter ületen szóródjon szét, hanem viszonylag kis területet érintsen, kis területre korlátozódjék. Új indulási eljárást vezettünk be, amely megosztja a főváros belső kerületei feletti repüléseket, csökkenti a repülési műveletek számát a legsűrűbben lakott terüle tek felett, és a nyomvonalak egyes szakaszait ipari és közlekedési területek fölé helyeztük át. Megszüntettük a budai hegyek feletti repülési fordulókat. A képviselő úr által kérdezett Rákoshegy térségére vonatkozóan a 176/1997. számú kormányrendelet ír el ő korlátozást a 2. számú kifutópálya használatáról. A zajcsökkentés érdekében az úgynevezett 31R kifutópályáról a város felé történő felszállások esetében a légi járműveknek még Rákoshegy előtt át kell térniük a másik kifutópálya nyomvonalára. Rákoshegy fe lett a város felőli felszállások esetében a 13L kifutópályát hétköznap 8 és 22 óra között vehetik igénybe a legfeljebb száz tonna maximális megengedett felszállótömegű repülőgépek. Ennek köszönhető, hogy a 13L kifutópályán ez év szeptember végéig 580 leszá llást regisztráltak, ami nem több napi három leszállásnál, és megfelel a hivatkozott kormányrendeletben előírt forgalommegoszlásnak. Csak tájékoztatásul: a másik kifutópályán közel hússzor ennyi leszállás történt. Ami pedig a jövőbeni szabályozást illeti: kidolgoztuk és benyújtottuk az Országgyűléshez a légiközlekedési törvény módosítását, amely a zajvédelmi előírások megszegéséért hatékonyan és szigorúan kívánja szankcionálni a társaságokat. Ez a rendelkezés a törvénymódosítással együtt a tervek szerint 20 08. január 1jén lépne hatályba. A Budapest Airport vezetése a tulajdonosváltástól függetlenül elkötelezett a zajvédelem ügyében, ez év augusztus végén benyújtotta a zajgátló védőövezetek kijelölésének alapját képező dokumentációt. A dokumentumban foglalta k mielőbbi végrehajtásához elsődleges fontosságú az érintett kerületek országgyűlési képviselőinek, önkormányzatainak és végső soron a lakosságnak a támogatása. Ez alapozza majd meg a légiközlekedési hatóság zajvédelmi intézkedéseit is. A repülőtér tájékoz tatása alapján a zajgátló övezet kijelölését megelőzően jogszabályi kötelezés nélkül is megkezdi a passzív akusztikai védelmek kiépítését évi 100 millió forint ráfordítással. (8.20) A földi zajok mérséklésére pedig zajvédőfal építését és a hajtóműpróbázó h ely létesítését tervezik. Tisztelettel köszönöm észrevételét, köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett TuriKovács Béla frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőc soportja részéről: “Megnyomorított magyar vidék” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarországon a szegénységnek, a nyomornak évszázados - majdnem azt mondtam - hagyomány a van, évszázados történelmi múltja van. Hosszúhosszú időn keresztül a szegénységgel, a nyomorral Magyarországon nem illett foglalkozni, nem is foglalkoztak. A szépírók időnként írtak erről, hazug romantikával körbevéve, azonban a valóságot valamikor úgy a két világháború között kezdték feltárni azok a népi írók, azok a falukutatók, akik elmentek valóban a falvakba, és elkezdték földeríteni azt a fajta mélyszegénységet, amely a magyar vidéket akkor is és most is sújtja. Tisztelt Ház! Való igaz, hogy az 1990es években bekövetkezett fordulattól sokan, talán jómagam is egyfajta változást reméltünk ezen a területen is. Az elkövetkezett évek azonban messze nem ezt igazolták. A számok, azt hiszem, itt nagyon kemények és nem mellőzhetők. 1982be n még csak 9 százalék volt kimutatható olyan ember Magyarországon, aki az átlagjövedelem alatt élt, a szegénység határán vagy abban, ugyanez a szám 1995ben már 35 és 40 százalék között volt. Az ezredfordulótól azt reméltük, hogy újabb fordulat következik; a fordulat bekövetkezett.
