Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 27 (102. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2138 szempontból pontatlan volt az Áht. - ezt a pontosítás t most az ÁSZ elvárásai nyomán megfogalmazza a törvényalkotó. Helyes törekvés az, hogy a kincstári rendszerben elindul a devizaszámlavezetés fokozatos megteremtése is, mert jól látható, hogy erre egyre inkább igény van, és egy európai közösség tagjaként l enni, szabad pénzgazdálkodással élni, ahhoz az ilyen feltételeket nyilvánvalóan meg kell teremteni. A legizgalmasabb kérdés az Áht. módosítása során a középtávú költségvetéssel összefüggő programelemek megjelenése. Zajlik egy ötpárti egyeztetés. Ott ma még a kormány azt gondolja, és én is azok közé tartozom ellenzéki képviselőként, akik azt gondolják, hogy ezeknek az egyeztetéseknek azért lesz némi eredménye. Én azt is szeretném, hogyha az alkotmányba bekerülne egy közpénzügyekről szóló fejezet, mert ma az alkotmányban ez ügyben gyakorlatilag semmi nincsen, ami van, az meg használhatatlan. A köztársasági elnök úr is arra biztatja a parlamenti frakciókat, hogy az alkotmány szintjén is legyenek szabályozva ezek a kérdések, és alkossunk egy törvényt a közpénzüg yekről. (16.10) Mintha a kormány itt bizonytalan lenne, nem a szándékait illetően, ezt nem kérdőjelezem meg, de már az Áht.ba behoz olyan elemeket, amiket én egy közpénzügyi törvényben átfogóbban el tudnék képzelni. Azt látom, hogy a kormány rákészül egy olyan megoldásra is, hogy ha nincs parlamenti egyetértés, akkor 50 százalékos törvényekben szabályozzon legalább olyan tételeket, amit racionálisnak lát, amit önmagában nem helyeslek, de így nem látom értelmét, ahogy van. Mire gondolok? És itt részben akár Domokos képviselőtársammal is vitatkozom, mert ami itt le van írva a törvénytervezetben, azt én másként értelmezem, mint ő. Azt jónak tartom, hogy van egy ilyen hároméves kitekintés a mindenkori költségvetési törvényben, mert ennek a kettős célja teljesen racionális. Egyrészt akár szeretjük, akár nem, a konvergenciaprogramhoz igazodnunk kell, és igazodnunk kell majd ehhez vagy az ezt követő konvergenciaprogramhoz, mert sajnos mi egy azt követőt is meg fogunk élni, még többet. Hiszen a konvergenciaprogramok at addig fogjuk gyártani és az Európai Unióval egyeztetni, ameddig be nem tudunk lépni az eurózónába. Az Európai Közösség szerződése amellett, hogy azt mondja, hogy a költségvetési politika tagállami politika, de azt is kimondja, hogy a tagállamoknak egyez tetési kötelezettségei vannak, a maastrichti mutatókat teljesíteni kell. Az egyeztetési kötelezettség végeredménye pedig a konvergenciaprogram, amit utána kölcsönösen az úriemberek persze be is szoktak tartani. Ezért ez a hároméves kitekintésű tervezés ind okolt a konvergenciaprogram miatt is, és indokolt amiatt is, mert nyilvánvalóan egy kiszámíthatóbb működési rendet tesz, mint ha csak az adott évre szabályozunk. A gond nem is ezzel van, hanem a gondot abban látom, hogy erre az Országgyűlésnek szinte semmi befolyása nincs. A konvergenciaprogram megalkotása a kormány szabad akaratából történik, egy olyan konvergenciapályát rajzol meg, amit a kormány akar, még a kormánytöbbség sem nagyon kell hozzá, hisz nincs egy jogszabály, ami ezt rögzítené. Itt a kormányn ak túl nagy a szabályozási és a mozgáslehetősége. A költségvetési törvényben persze bemutatjuk ezt a hároméves kitekintést, a három év fő keretszámait. De hol? Az indokolások között jelennek meg ezek a számok, nem magában a törvényben, és ezekkel a kormány utána azt csinál, amit akar. Nem az a baj, hogy a kormány február valahányadikán, amikor már az Országgyűlés elfogadta a mindenkori költségvetést, egy kormányhatározatban előírja a fejezetet kezelő minisztereknek, hogy na, ezekhez a számokhoz kell nektek mostantól kezdve igazodni. Hiszen a saját rendszerében az utasításnak ez a módja, hogy egy kormányhatározattal köti meg a miniszterek és a minisztériumok kezét. A baj az, és az Áht. módosítása így fogalmaz, hogy “a költségvetési törvényjavaslat fejezeti in dokolásainak adatai alapján”. Na, ezt nagyon puhának gondolom. Én továbbra is azt szorgalmaznám, hogy valahogy egy országgyűlési dokumentum kösse meg a kormány kezét, és a kormány utána megköti a fejezetek kezét. Ma az a helyzet, hogy az Országgyűlés beszé l, a kormány azt csinál, amit akar, és a saját akaratának megfelelően persze megköti a kezét. Az Országgyűlésnek
