Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 27 (102. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
2071 Véleményem szerint ez nem ide való dolog. Nemcsak a jó ízlé snek nem felel ez meg, hanem szerintem tételesen a Házszabály is tiltja az ilyen típusú megnyilvánulásokat. Tegnap is nehezen  viseltem már ezt  (Font Sándor: Akkor ülj le!) , de azt hiszem, hogy nem ide illő szóhasználat  (Moraj. - Az elnök csenget.) , és nem  ide illő dolog ez.  (Font Sándor: Én kivezettetném!) A Harrach képviselő úr által felvetettek szellemében szeretnék néhány oktatási tárgyú kérdéssel  foglalkozni. Az elmúlt három nap vitája során nagyon sok hozzászólás vetette fel főleg a közoktatás  kérdései t. Mai hozzászólásában foglalkozott ezzel a kérdéssel Pápa polgármestere, Kovács Zoltán  képviselő úr is. (10.50) Tulajdonképpen a világos beszéd, amelyet Harrach képviselő úr hiányolt, az tartozna ehhez a  kérdéshez. Miről is van szó az önkormányzati oktatá si normatívák csökkentésében? Emlékeznek  önök arra, hogy 2000ben az előző kormányzat felemelte 22re a tanítók és a tanárok kötelező  óraszámát. 2002ben, a kormány megalakulása után mi ezt hatályon kívül helyeztük, és 2006ban úgy döntöttünk, hogy mégis i gaza volt a Fidesznek, és 2007 szeptemberétől bevezettük azt a döntést,  amelyet ők már korábban meghoztak. Miért vezettük ezt be? Nem pusztán azért, mert szimpatikus  nekünk a jobboldali kormányzat döntése, hanem azért, mert a központi költségvetésből nem n yílott  lehetőség az oktatás korábbi finanszírozására. Tehát nem azért emeltük a pedagógusok kötelező óraszámát és csökkentettük ezzel az  intézmények kiadását, hogy az önkormányzatokon segítsünk ebben az ügyben, hanem azért, hogy a  központi költségvetés ter heit csökkentsük. Azt gondolom, ez világos beszéd, a pedagógusok kötelező  óraszámemelésének 2008ra 35 milliárd forint körüli megtakarítás az eredménye. Ebből 3 milliárd  forinttal kevesebbet tartott meg a központi költségvetés azért a célért, amiért ezt a  döntést 2006ban végrehajtottuk. Egyébként érdemes lenne a közoktatás finanszírozását alapjaitól kezdve áttekinteni. A 17 éve  meghozott döntések nyomán kialakult mára egy olyan bonyolult rendszer, amellyel mindenki  elégedetlen, utalnék itt csak például az  egyházi iskolafenntartókkal folytatott rendszeres vitákra,  amelyek rosszízűek, jó volna, ha lenne elég bölcsesség a parlament mindkét oldalában - hiszen kétharmados törvényeket is érint ez a dolog , és napirendre tűznénk a közoktatás finanszírozásának  a k orszerűsítését, új alapokra helyezését, teljes átalakítását. A dolog lényege, képviselőtársaim, ma is  az, hogy a közoktatási kiadások legnagyobb része a központi költségvetésből származik. Egy részét  normatívák és egyéb juttatások keretében határozza meg a központi költségvetés, más részét pedig  kiadja az iskolafenntartóknak, önkormányzatoknak, egyházaknak, és ebből fizetik a normatíván  felüli részt. Jó volna tiszta vizet önteni a pohárba, és újratárgyalni a közoktatás finanszírozását. Felvetődött az is, ho gy nem emelkedett a pedagógusok bére évek óta. Szeretném jelezni, hogy  fontos erről a kérdésről beszélni, mert sok félreértés van, még a kormánykoalíción belül is. Hiszen a  koalíciós partner vezérszónoka sokallta a Miniszterelnöki Hivatalhoz tervezett költ ségvetési  összeget. Megvizsgálva ezt a kérdést, megtaláltam a növekmény okát. Éppen a közszférában  dolgozók 2008as bérfejlesztésére van tartalék a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésébe  csoportosítva, és ha azt elvesszük onnan, akkor már összemérhető az  előző évivel, kibírja az  összehasonlítást. Tehát nem növekedtek az állami kiadások korlátlanul. Ugyanakkor az  Érdekegyeztető Tanácsban meg kell állapodni a program végrehajtásáról, nevezetesen, hogy a  reálbérek ne csökkenjenek, valamelyest növekedjenek a k övetkező évben, és ennek a fedezetét éppen  az a tartalék, amely a Miniszterelnöki Hivatalnál tervezett, fogja biztosítani, és ez nyilván majd  odakerül az intézményfenntartó önkormányzatokhoz is, amikor a döntés megszületik. Ugyanez vonatkozik a kormány egy ik tagjának, Kóka miniszter úrnak a javaslatára, aki  családipótléknövelésre, és sok más területre költené el ezt a tartalékot. Azt gondolom, számunkra is  nagyon fontosak ezek a területek, amelyeket a koalíciós partnerünk fontosnak tart, de éppen azért,  me rt az eredeti tervek szerint a közalkalmazottak, a közszférában dolgozók béremelésére van ez a