Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 27 (102. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP):
2045 Azzal is egyet szoktunk érteni akár a mezőgazdasági bizottságban, akár nagyobb plénum előtt, hogy nagyon fontos a magyar termékek propagálása, a magyar termékek hírverése. Kérdezem én, hogy ha az Agrármarketing Centrumban 200 millió forint van erre, az mennyi - bakfitty, azt hiszem, erre a célra. Azután emlékezem, 2005ben milyen lelkesen dolgoztunk egy ötpárti bizottságban a nemzeti lovasprogram előkészítésén. Hol van a nemzeti lovasprogram támogatása? Bent van az állattenyésztés támogatásai között valahol, de az a szép elképzelés, amit köz ösen kidolgoztunk… - sokszor mondják képviselőtársaim a túloldalon, hogy az ellenzék mindig csak akadékoskodik, és amikor van egy jó ügy, amelyet közösen megtervezünk hosszú távra, akkor az elsikkad, eltűnik, hivatkozva a költségvetés nehéz helyzetére. Egy ébként is, ha megnézzük az FVMfejezet számait, azt látjuk, hogy nemcsak hogy eltűnnek támogatások, az inflációt sem követik 2007hez viszonyítva a 2008as betervezett irányzatok általában, vagy kevesebb, vagy azt a szintet üti meg, ami 2007ben volt, de e z azt jelenti, hogy csökken, az inflációt nem veszi figyelembe. Ez éppen a nemzeti lovasprogram vizsgálatánál jutott eszembe. Azután itt van ez az ebben az évben különösen sokat emlegetett és nagyon aktuális agrárkárenyhítési összeg. Erről sokat vitatkozt unk, és már hitvitává vált szinte az egész, és nem tudtuk meggyőzni egymást, az ellenzék és a kormány. A kormányoldali képviselők, az agrárképviselők ugyan érezték ennek a súlyát, de végül is ismét 500 millió forintot tervez a kormány ebbe a büdzsébe. Igen , valószínűleg többet nem fognak a gazdák sem befizetni, de a hitvita talán, ami nemcsak hitvita volt, hanem nagyon komoly szakmai érvekkel is alátámasztottuk, azt jelentette, hogy egyszerre egy nagyobb összeggel kellene ezt indítani. Ez most sem történik meg. Beszélhetnénk arról is, hogy a szövetkezés céljaira milyen források jutnak. Itt 5050 százalék az uniós és a nemzeti támogatás összege. Bizonyára a tájékozatlanságomat árulom el akkor, amikor azt kell mondjam szerényen, hogy az ideszánt összegeket nem tartom elegendőnek. Egyáltalán a szövetkezés problémája mint olyan, nem csak költségvetési kérdés természetesen, az szervezés kérdése is. Nincs 80 esztendőnk arra, mint a boldogabb nyugateurópai országokban, ahol volt ugyan német megszállás, de nem volt szovjet felszabadítás, nincs időnk arra, hogy önszerveződéssel alakuljanak ki ezek a szövetkezési rendszerek, amelyek most tész, bész formájában, különféle formában megvannak. De az a rendszer, amit ki kellene dolgozni az egész országra vonatkoztatva, akár ágazatonként, nem megy kormányzati segítség nélkül. Itt kell egy szellemi segítség, egy szakembersegítség, és kell hozzá természetesen nagyobb költségvetési támogatás. Ennek sem látom a biztosítását a költségvetés áttanulmányozása során. Azutá n itt van az intézményrendszer. Az elmúlt esztendőben nagyon sokat vitatkoztunk a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal felállításával kapcsolatban. Függetlenül attól, hogy a véleményem ma sem változott, nem annyira túlzó a véleményem, mint egy nyugdíjas fő osztályvezetőé, aki azt mondta egy tanácskozáson, nyilvánosan mondta, tehát idézhetem, hogy a Rákosirendszerben nem volt ilyen csapnivaló rossz az agrárközigazgatás, mint amilyen rossz most. (8.50) Ezt egy olyan ember mondta, aki végigszolgálta a közigaz gatást egészen az ötvenes évektől. Nekem ilyen messzi emlékeim nincsenek, de azt állítom, hogy a nyolcvanas évek közepénvégén sokkal magasabb szintű volt az agrárközigazgatás, és egészen napjainkig tartott ez a folyamat, amíg szét nem verték és meg nem c sinálták ezt a nagy katyvaszt. Már elmondtam a véleményem ezzel kapcsolatban itt a Házban. Díjazom azt, hogy a miniszter úr nem regionalizálta ezeket az intézményeket, és még megyei szinten vannak, de az egész összevonás nem jó. Már többször elmondtam itt a véleményem, most nem ismétlem meg. A lényeg az, hogy - függetlenül a véleményemtől - alulfinanszírozott ez a rendszer. Nagy spórolásban vagyunk, elbocsátások voltak, mégis úgy tűnik, hogy az elbocsátások és a nagy spórolás ellenére is ez egy rendkívül sz egény és szerény keretekkel működő rendszer, amely előbbutóbb be fog fulladni. Olvasom az előterjesztésben, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál az előző éveknél jelentősebb ingatlanértékesítési bevételt fognak elérni. Tehát a bevételnövekedés i nnen származik.
