Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 11 (88. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BORSOS JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
197 BORSOS JÓZSEF , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A tárca új miniszterének a bizottsági meghallgatásán jeleztem, hogy szívesen vennénk, ha gya krabban láthatnánk a hozzá tartozó törvények vitájánál a Házban, mint az elődjét. Ő ezt meg is ígérte, hogy így lesz. Ezt már rögtön az első alkalommal nem sikerült teljesítenie. Nyilván valami svédasztalos fogadás fontosabb, mint… (Csizmár Gábor: Beteg.) Beteg, köszönöm szépen, ez jó, hogy legalább tudjuk. Amikor az államtitkár úr a vezérszónoklatában elmondta a tárca álláspontját, jelezhette volna nekünk, hogy miniszter asszony azért nem tud részt venni, mert beteg, és ha ilyen kérdésünk van, akkor ezt vá rjuk ki, és majd később tudunk ezzel az üggyel foglalkozni. (Dr. Gógl Árpád: De sok képviselő is beteg! - Csizmár Gábor közbeszól.) Ez a mostani kis purparlé is jellemző arra, amilyen módon ez a jogszabály előkészíttetett, nevezetesen arra, hogy május foly amán még az első hetekben lehetett véleményezni egy előterjesztést, ami a kormány elé ment, és a különféle szakmai fórumok ezt többféleképpen értékelték, a legfinomabbak így hangzottak: szégyen, gyalázat, elfuserált, ostoba és sunyi. Ez a “sunyi” nagyon ta láló kifejezés arra a módra, ahogy ezek a kérdések itt kezelve vannak. Nevezetesen a rról van szó, hogy minden olyan kérdést, ami egyébként a szakmán belül vitát gerjesztett, és egyébként az embereket leginkább érinti - hogy mit fog tartalmazni az a bizonyos vizsgálat, hogyan lesz a differenciált finanszírozás, hogyan fogják figyelembe venni a leendő ellátottak különféle jövedelmeinek a nagyságát, hogy egyáltalán neki magának milyen szüksége van , nemes egyszerűséggel a javaslat kiteszi, hogy majd ez a miniszter ezt fogja szabályozni, majd a kormány amazt fogja szabályozni, de egyébként az anyagban semmi olyan nem szerepel, ami ezt alátámasztaná. Egyébként ez önmagában nem probléma, államtitkár úr - (Csizmár Gábor Korózs Lajossal konzultál.) ha esetleg érdekli, amit mondok (Csizmár Gábor: Nagyon érdekel. - Babák Mihály: Nem színház ez!) , mert lehet ilyet csinálni, és minket ez önmagában így nem is zavarna. Két feltétele lenne ennek. Az egyik az, hogy legyen egy szavahihető, megbí zható kormány. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az első feltétel teljesült.) Ez a szavahihetőség sérült. A másik ilyen feltétel lenne az, hogy ha már nincs szavahihető kormány (Csizmár Gábor: De van.) , akkor legalább jogszabályban, azaz a törvényben itt rögz ítsük azokat a kereteket, amin belül majd a részletszabályokat megalkotja az adott miniszter. (Csizmár Gábor: Erről szól a javaslat.) No, hát ez nem sikerült, államtitkár úr, mert ha a maga csupasz, pőre valóságában nézzük, ami itt fehéren feketén le vagyo n írva a Ház asztalára letett javaslatban, abban azok a szép szavak és egyébként támogatható elvek és ideák, amikről önök beszélnek, nincsenek benne. (Csizmár Gábor: Tessék még tovább olvasni!) Nincsenek benne, államtitkár úr. Nincsenek benne azok a hatást anulmányok és azok az adatok, amire önök támaszkodnak, hogy mit szeretnének csinálni, csak épp nem írják le, hogy hogyan fogják csinálni. De elérhető egy vezetői összefoglaló, ami a kormány elé menő anyaghoz tartozott, jóváhagyta: Csizmár Gábor. Nos, ebben ilyen kitétel szerepel - olvasom szó szerint , és ebből a szándék azért látszik; igaz ugyan, hogy a papírra az van írva, hogy ez nem a kormány álláspontja, de aki jóváhagyta, nyilván azé. “A módosítás nyomán a jelenlegi 15 ezer várakozó mintegy fele kerü lhet gondozási igénye alapján bentlakásos intézménybe. Az így bekerülő 7500 fő az évi 20 százalékos, 2008ban várhatóan 9400 fős megüresedést nem fogja pótolni. Az ebből származó megtakarítás 1,33 milliárd forint.” Éppen száz évig lehetne fedezni a kormány zati negyed több mint 140 milliárdos költségéből. A következő, ami szándék és jellemző. (Csizmár Gábor: Van még ott néhány mondat.) Igen. A következőt írja az anyag, államtitkár úr: “A nyugdíjminimum 150 százaléka alatti családi jövedelemmel rendelkezők sz áma meghaladja az 1,1 millió főt.” Ez 34 700 forint/fő, ami nem egy súlyos összeg. Önök azt mondják, hogy bizony várható lesz, hogy az igénylők száma növekedik, és az ellátotti létszámot további 100 ezer fővel, azaz majdnem 200 ezer főre kell növelni a mos tani 96 ezerhez képest. Ebből logikusan az következik, hogy önök arra számítanak, hogy tovább süllyed az emberek életszínvonala, és nem azért sertepertélnek, sürögnekforognak itt az ön minisztériuma
