Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 26 (101. szám) - Bejelentés képviselő frakcióból történő kilépéséről - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
1898 jelzi, hiszen 7,2 százalékos munkanélküliséggel számolnak, ami alig kevesebb, összesen 0,1 százalékkal kevesebb, mint amit az ez évi előrejelzések mutatnak. Amen nyiben a gazdasági növekedés nem haladja meg vagy nem éri el a 4 százalékot, abban az esetben nem beszélhetünk arról, hogy a gazdaság élénkülne, hogy a beruházások növekednének akár a versenyszférában, akár az önkormányzati vagy az állami oldalon. Hiszen a zok az elképzelések, amelyeket a költségvetési törvényjavaslatból megismerhettünk, nem azt igazolják vissza, hogy dübörög a gazdaság. A foglalkoztatásban sajnos, évek óta az a jellemző, hogy Magyarországon változatlanul alacsony a munkában állóknak a száma , ezen belül is alacsony a nők foglalkoztatottsága: 100 dolgozóból 54 a férfi és 46 a nő. Ez azt jelenti, hogy sokkal kevesebb nő dolgozik, mint ahányan dolgozni szeretnének. De nemcsak a foglalkoztatással van probléma, hanem a kereseteknek az alakulásával is. Az egyik legfrissebb adat néhány szakmában mutatja be a férfiak és a nők keresete közötti különbségeket. Ilyen például, hogy az informatikus, hogyha férfi, akkor 357 ezer forintot keres, ha nő, akkor csak 307 ezer forintot; egy közgazdásznak, ha férfi , a keresete 362 ezer forint, a nőé pedig csak 312 ezer forint. De a hagyományosan női szakmának tekintett gyors- és gépírók között is a férfiak keresete 4 ezer forinttal meghaladja a nőkét - nem tudom, hogy itt a gyorsíró kollégáknál ez hogy alakul, de bi zonyára itt sem különb a helyzet. Nos, ha a keresetek alakulását és a foglalkoztatottság arányát tekintjük, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy vajon a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, amely az esélyegyenlőség és az esélyegyenlőségi program gazdája, mit kíván tenni ebben az ügyben. A benyújtott költségvetési törvényjavaslat erre vonatkozóan nem sok támpontot ad sem azoknak, akik ez iránt érdeklődnek, sem pedig a szakmabélieknek. Ha megvizsgáljuk azt, hogy a foglalkoztatottságnak a lehetősége, a munkáb an állóknak a száma és aránya hogyan alakul országos szinten, akkor ugyanaz a tapasztalat, mint amiről már évek óta beszélünk: az országban jelentős a regionális különbség. Ma Magyarországon a legnehezebb helyzetben az északmagyarországi, a délmagyarorsz ági és az északalföldi régióban élő emberek vannak, mert az ott élő embereknek van a legkisebb esélyük arra, hogy el tudjanak helyezkedni, és a földrajzi, regionális különbségek nemcsak a munkába állás esélyeiben mutatkoznak meg, hanem a keresetekben is. Az előbb említettem néhány példát arra, hogy milyen aránytalan különbségek vannak a férfiak és a nők átlagkeresete között, de hogyha ezt földrajzilag tekintjük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy minél távolabb él valaki a fővárostól, minél messzebb laki k a megyeszékhelytől, annál alacsonyabb a keresete. Addig, amíg Budapesten jelentősen magasabb az átlagkereset, a fővárosi keresetekhez képest a vidéki keresetek, akár megyeszékhelyről, akár kisebb városról van szó, annak legkevesebb az egyharmadával alacs onyabbak. (8.20) Vajon segíte a Munkaerőpiaci Alap a változásokban, legalábbis a pozitív irányú változásokban? Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy a Munkaerőpiaci Alap - amely jelentős bevételekkel rendelkezik, hiszen a tervezett bevétele 2008ra köz elíti a 400 milliárd forintot - kiadási oldalán az a szomorú helyzet, hogy a passzív ellátásokra, magyarul, a munkanélkülisegélyre és az önkormányzati segélyezésre megy el a kiadások közel 6065 százaléka. Ez pedig ugyanazt jelzi, amit a bevezetőmben is e mlítettem, hogy 2008ban sem lesz kedvezőbb a helyzet azoknak, akik munkát keresnek. 2006ra rendelkezésünkre áll a Központi Statisztikai Hivatal tényadata. A 2007. lezárt évről természetesen még nem tudunk beszélni. Nos, 2006ban a munkanélküliség minden tizenharmadik családot érintett. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy azoknak a családoknak, ahol az egyik szülő, de különösen ha mind a két szülő munkanélküli, hihetetlenül nehéz körülmények között kell megélniük, hihetetlenül nehéz körülmények között kell a gyermeküket vagy gyermekeiket felnevelni, hiszen a munkanélkülisegély, amennyiben jogosult rá, csak átmeneti ideig segít, de ha utána nem tud elhelyezkedni, akkor továbbra is nemcsak hogy nehéz, hanem egyre nehezedő helyzetbe kerül,
