Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz):
1880 feladatok ellátására növekedik a támogatás. Az előterjesztő vilá gosan kimondja, hogy a munkanélküliség gondjával nem tud mit kezdeni, ezért egy lehetősége van: növeli a közfoglalkoztatás támogatását. Néhány szociális szolgáltatás területén viszont van támogatásnövekedés, világosan látszik viszont a kormány szándéka. 20 09. január 1jétől újra itt egy lehetőség a kiváltságosok körének, újra lehet majd szerződni, hiszen tudjuk nagyon jól, néhány dolog támogatása meg fog szűnni a szociális szférában. Az szja aránya az átengedetthez képest csökken, és a nominális emelkedése is alulmarad az infláció mértékének. Megszűnik mindenféle nemzeti forrás a fejlesztésre, tudjuk azt, hogy nem lesz címzett támogatás, és céltámogatásra is 200 millió forint van mindösszesen megállapítva. Tehát fejlesztésre egyetlenegy lehetőségünk van, az európai uniós források lehetőségei, amelyek felhasználása elején már kiderült, hogy milyen módszerekkel és kik juthatnak hozzá jó eséllyel az ország egészét megillető támogatásokhoz. Aggódunk: mi lesz vajon az uniós források sorsa, hogyan fog hasznosulni a soha vissza nem térő lehetőség? Mi lesz vajon az ellenzéki összetételű önkormányzatokkal és településekkel, ha már az elején a párt választási sikeréhez kötötték a települések esélyeit? Mi lesz, ha a korábbi miniszter ígérete szerint a leszerepelt és a vá lasztók bizalmát elvesztett katonák maradnak döntéshozó helyzetben, és nem engedik oda a választott tisztségviselőket? Vajon lesze vagy hol van garancia arra, hogy az uniós források felhasználása korrupciómentes, mutyimentes és nem pártalapon történik maj d? Ki fogja majd le a fehérgalléros bűnözők kezét? Tisztelt Országgyűlés! Az ÁSZ értékelő tanulmányának 51. oldalán ez olvasható: “Az államháztartás rendszerében a helyi önkormányzatok folyamatosan a konfliktuskonténer szerepét töltötték be. A rendszer las san feléli tartalékait, az értékesíthető vagyon elfogyóban van vagy hitelek biztosítékaként le van kötve. Ahogy az ÁSZ is számos jelentésében megállapította, a központilag szabályozott bevételek nem fedezték a kötelező feladatok ellátásának költségnövekedé sét.” Mivel ezt a néhány megállapítást a kormány pontosan tudja, így kezd kirajzolódni a valóságos szándék. Tehát, ha az ország költségvetése szándékokból és nem számokból áll, akkor lassan mindenki látja, mi is a koncepció. Először burkoltan a többcélú ki stérségi társulásokba kényszerítéssel, majd a posták bezárásával, a vasúti szárnyvonalak megszüntetésével, iskolák és óvodák bezárásával, egy év múlva egyes szociális szolgáltatások megszüntetésével, és 2008ban a továbbra is kurtított normatív támogatássa l üzen az előterjesztő. (19.50) A kormány szándéka világos: ki kell véreztetni az önkormányzatokat, mert nincsen rájuk szükség. Túlságosan költséges a demokrácia, csak egy kormányzó pártra van és egy mindenható pártvezérre, egy emberre, egy programra szüks ég. A belső érdekviszonyok szerint osztják föl az érdek- és a vadászterületeket, ezen belül csak járásokra van szükség, mint 1950 előtt, a településeken vbtitkárokra, kijelölt tanácselnökre, kijelölt utcabizalmira, ugyanis nem jó az, ha egy tisztségviselő nemet mer mondani. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Jelenlévők! Minden demokratikus típusú államszervezetben az önkormányzatok jelentik az autonómiát. A közösségek önrendelkezése szimbólumának is tekintik egyesek. Amikor ez az autonómia bármilyen intézkedé s következtében sérül és a működőképessége romlik, akkor egyben a választók demokráciába vetett hitét is megrendíti. A magyarországi önkormányzatok megtanultak gazdálkodni. A kényszer, a Bokroscsomagok, a száz lépések és az egyéb fantazmagóriák bennünket igazából megtanítottak arra, hogy a jég hátán is megéljünk. Mi vittük el és mi visszük el mindig a balhét. Velünk zárattatják be az iskolákat, az óvodákat, velünk szüntettetik meg a nehezen felállított szolgáltatásokat, és velünk hajtatják végre a megszorí tásokat, a szakmai törvényekre már régen fittyet hányó összevonásokat és a sokszor embertelen lépéseket. Mi szembesülünk a tehetségtelen kormányzásból adódó és az ország szándékos kiárusításából származó intézkedések hatásaival, az emberek elkeseredésével, és most üzenik: nem kellenek az önkormányzatok. Az elvonásokból akadályokat építenek, és így akarják bizonyítani, hogy nem
