Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor):
1833 Széchenyi szavaival élve, a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Ha a költségvetés a tervezett szerint marad, a tudomány, az oktatás, a kultúra világa, azaz a normatívák csö kkenő vagy szinten tartó mértékűek, akkor a nemzeti kincsünk egy meghatározó részét indítjuk el az enyészet útján. Ha nincs pénzünk például a levéltári anyagok restaurálására, mert a politika kivérezteti a megyéket mint fenntartókat, akkor a nemzeti történ elmünk darabjai semmisülnek meg örökre. Racionálise, hogy 4 milliárdot terveznek a reneszánsz év eseményeire ahelyett, hogy a kulturális intézményeinket támogatnánk. A Népszabadság szóhasználatával élve, a kultúra látványmenedzselése folyik, miközben olya n kényszerhelyzetbe kerülnek a megyei és helyi fenntartók, hogy megyei művelődési központokat alakítanak át vagy zárnak be ahelyett, hogy kulturális beruházások indulnának, az épületeket eladják, az árát felélik, hogy mentsék a menthetőt. Kritikus helyzetb en vannak a zenekarok is, a Magyar Rádió zenei együttesei, a Telekom, a MÁV Zenekar, de még folytathatnám a sort. Többségük költségvetése a működésre sem elegendő. Mindennapos problémájuk, hogy a béreket vagy a közterheket fizetike ki. Nincsenek jobb hely zetben a múzeumok és a levéltárak sem. Mindkét témakörben a törvénymódosítási javaslatok tárgyalása során többször felszólaltam. A történelmi jelentőségű dokumentumaink feletti rendelkezés, illetve a muzeális értékeink védelme során sokkal körültekintőbbne k kell lennünk. Nem lehet egységes szakmai ellenállás ellenére levéltárat megszüntetni, vagy létrehozni egy szakszolgálatot, amely a megyei múzeumok régészeti bevételeit is elvonja. A színházak helyzetére a zalaegerszegi példát mondanám: a Hevesi Sándor Sz ínház és a Griff Bábszínház állami támogatása jövőre is azonos az ideivel. Harmadik éve nem nő a központi támogatás, ugyanakkor a költségek, az energiaárak csak az infláció miatt is jelentősen emelkednek. Ez országos viszonylatban is így igaz. Az öt évre b efagyasztott támogatás mellett hogy lesz színházi törvény? A kultúra költségvetésének értékelésekor olyan érzésem van, mint egy balettelőadáson, ahol a lányok lábujjhegyen táncolnak, azt kérdeznénk, hogy nem lennee olcsóbb, ha magasabb lányokat szerződtet nénk. A művészeti és kulturális intézményeink nem képesek produkálni minőséget, ha nem biztosítjuk számukra a minimális feltételeket. Nem lehet cél, hogy a magyar kultúra, művészet legjobbjainak csak külföldön legyen módjuk tehetségü k kibontakoztatására. Felhívom a figyelmet, hogy az egyházi kultúra is magyar kultúra, méltatlan, hogy évről évre kevesebb támogatást kap. A dologi kiadásokat és az inflációt is figyelembe véve csak Zalaegerszeg esetében is minimum újabb több mint félmilli árdos elvonás várható. Mit tehet egy városvezető? Az oktatásnak mennie kell, az orvosi alapellátást biztosítani kell, a települések útjait, parkjait, járdáit rendben kell tartani. Ki vethet követ arra a településre, amely szorult helyzetében ismét a kultúr át kurtítja meg? Ez a tendencia elkeserítő - tudjuk, a megismerés a kérdésekkel kezdődik, de nem fejeződik be a válaszokkal. A kérdés, azaz a kulturális intézmények és közösségek sorsa el fog dőlni a szavazáskor. Deák szavait idézve: a rosszul gombolt mell ényt újra kell gombolni. Lesznek módosító javaslataink. Bízom benne, több közülük közös bizottsági javaslatként elfogadható lesz. Remélem, a viták során találunk megoldást, azaz választ a felvetett problémákra. A megismerés pedig megmarad 2008ra, amikor k iderül, hogy ki állt a racionalitás talaján. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Gyimesi képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Mielőtt folytatjuk az általános vitát, e lmondom, hogy előttem a képernyőn a felszólalók sorrendje a következő: Demendi László, Balla Mihály, Geberle Erzsébet, Bánki Erik, Molnár Albert, Tasó László, Winkfein Csaba, Tellér Gyula, Ecsődi László, Ékes József, Filló Pál, Gruber Attila, Sós Tamás, Mo hácsi József, Szabó Zoltán, Molnár László, Szabados József, Tóth Károly, Barabásné
