Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1811 nélkül 10,6 százalékos adóemelést ért el vel e a kormány. Az úgynevezett adóreform már 2005ben elindult, ám a legjobb szakemberek által letett reformanyagot érdemben még csak meg sem vitatta a kormány. Magyarországon nagyon magas az újraelosztás aránya, 50 százalék, és ugyancsak magas az adócentrali záció, 3839 százalék. Az adóterhelést tehát csökkenteni kell, ami nem hoz azonnal eredményt, de enélkül nem lehet felpörgetni a gazdaságot. Ha erre megalapozatlan kiadáspolitikája következtében a kormány nem lát módot, akkor pedig az adóterhek átstrukturá lása a feladat, az adóterhek átszerkesztése. A költségvetési törvényjavaslat kötelezően írja elő a hároméves kitekintést, ezt - ami ezekben a kötetekben le is van írva - csak kormányzati hatáskörben lehet módosítani. Ez a feladat valószínűleg meghaladja az egyes tárcák képességeit, hiszen csak egy mechanikus, semmitmondó képet kapunk a következő három esztendőről. A 2009. évnél még érezni tervezési erőfeszítést, de utána az előirányzatokat vagy többékevésbé azonosan, 5 százalék körül emelik, illetve sok es etben ezek változatlan nominálértéken szerepelnek. Ha megnézzük példának okáért a társaságiadóbevételek várható alakulását, és komolyan vesszük a táblázatokban szereplő adatokat, akkor megállapíthatjuk, hogy a vállalkozások vonatkozásában az elkövetkező é vekben minimális fejlődés várható. A helyi adók között a 2009ben bevezetni kívánt számítottértékalapú ingatlanadó hatása nem érzékelhető, a dinamika nagyon szerény. Akkor mit is jelent ez? Az MDF úgy véli, hogy ez a tervezési kísérlet sikertelen volt, ha pedig kötelezőnek tartjuk a feltüntetett számokat, akkor az tragédia. Ennek a költségvetésnek nincs érdemi üzenete, de a kiadások és a bevételek tervezése mindenképpen körültekintőbben történt meg, mint ahogyan ezt 2003 és 2006 között megszoktuk. A konver genciaprogram hiányszámai tehát valószínűleg jól vagy a tervezettnél kedvezőbben alakulnak. Ennek biztosítéka többek között a magas tartalék is, amely ugyanakkor tervezési hiányosságokat is jelent. A költségvetés 2008. évi makroszámaiban azonban kockázatok at látunk a növekedés, az infláció, a beruházások és a reáljövedelmek vonatkozásában. Kifogásoljuk, hogy a nulla vagy a jobb elsődleges egyenlegről a törvényjavaslat nem rendelkezik. Az ESAszemléletű hiány 2,3 százalékkal, 4,1 százalékra csökken, ami jobb , mint a konvergenciaprogramban szereplő adat. Az államháztartás pénzforgalmi hiánya 1242,8 milliárd forint lesz, amely 4,5 százalékos GDParányos hiányszámot jelent. Ezek a számok valószínűleg teljesíthetők. Az ESA és a pénzfor galmi szemléletű hiány eltér. Az EUt érdeklő hiányadat 122,8 milliárd, a kamategyenleg 1049,4 milliárd, vagyis eléggé kicentizetten van megtervezve az elsődleges egyenleg nullszaldó körüli alakulása. Ez az adat kockázatosabbnak látszik az előzőnél. A hián ycsökkentés mögött sajnos nem a beígért reformok, hanem elsősorban egyszeri tételek kifutása áll, így a Gripen 100120 milliárddal, a MÁV 171 milliárddal, az autópályaprogram lassulása 100150 milliárddal. Van még néhány apróbb tétel, de ezenkívül szerepe t játszik az egészségügyi reform, amelynek keretében jelentős költségáthárítás történik a lakosságra, egyedül a gyógyszertámogatás csökkentése 50 milliárd körüli áthárítást jelent. (14.20) Ugyanakkor az adóterhelés is 10,6 százalékkal nő. Ez az évi hiánycs ökkentés tehát reális, de a 2009ben tervezett 250 milliárdos hiánycsökkentés feltételei ma még nem látszanak. Ebből a szempontból a reformok nehezen értékelhetők, és a GDPnövekedésből eredő többletforrást az európai uniós projektek 200300 milliós többle ttámogatási igénye felemészti. A konvergenciaprogram szerint elvben 4,1 százalék maradhatna a 2009. évi hiány, de az elsődleges hiány csak a 3,2 százalék lehetne, vagyis mindenképpen hiánycsökkentésre van szükség. Összefoglalva megállapítható, hogy a gazda ságon az úgynevezett reformok hatása kevéssé érzékelhető, a hiánycsökkenés elsősorban egyszeri tényezők és a megemelt bevételi politika eredménye. A reformokkal kapcsolatban a másik probléma, hogy ezek csak pénzügyi kérdésekre koncentrálnak, az ellátási fu nkciók alakulásáról nincs képünk, de az általános benyomás, hogy ezek az egészségügyben romlottak, és a közigazgatás színvonala tovább csökkent.
