Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1808 sehova nem vezet, hanem egyszerűen alkotmányellenes, és a 2008. évi költségvetés ezeket a folyamatokat felerősíti, ezért sem támogatható. Tehát nem támogatjuk a költségvetést többek között azé rt, mert növekedni fognak a területi különbségek, két és fél év megszorítása után milliók kerülnek olyan helyzetbe, hogy a szociális biztonságukat megingatják ezek a költségvetések. Az alkotmány, megjegyzem, szociális biztonságot ígér még az Ormánságban él őknek is, erre is figyelmeztetem önöket. Nem ad ez a költségvetés se kellő támpontot, sőt semmilyen támpontot arra, hogy az ország egy új növekedési pályára álljon, és ami a legszomorúbb, egyszerűen sérti az önkormányzati alapjogokat, ezért ez a költségvet és alkotmányellenes. A KDNP szakpolitikusai, az itt jelenlévők egészségügyi kérdésekben, oktatási kérdésekben és más területen a részletkérdésekről is ki fogják fejteni az álláspontjukat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) E LNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Herényi Károlynak, az MDF vezérszónokának. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha alcímet akarnánk adni ennek a költségvetés nek, akkor talán az is lehetne, hogy “hazádnak lendületlenül”, mert ez egy nagyon statikus költségvetés. Hiányzik belőle a dinamizmus, hiányzik a szándék, hogy ez az ország kimozduljon arról a holtpontról, ahol van, hiányzik a politikai akarat. Egy dolgot feltétlenül teljesít, a konvergenciaprogramban foglaltakat, az egyensúly megteremtését ugyanúgy, ahogy a konvergenciaprogramban ez szerepelt. Ezt megcélozza, és többékevésbé talán sikerrel is teszi, habár ezt majd meglátjuk, amikor egy esztendő vagy másfé l esztendő múlva ennek a költségvetési törvénynek a végrehajtását fogjuk a zárszámadási törvényben vizsgálni. A legnagyobb hibája az, hogy az az egyensúly, amit talán képes lesz megteremteni, az az egyensúly a következő esztendőben a fejlődés elmaradásának okán újra fel fog billenni, és az egyensúly helyreállítása már csak egy alacsonyabb szinten történhet meg. És hogyha ez így folytatódik, akkor a magyar gazdaság nem felfelé, nem lendületes úton indul el, és nem fejlődni fog, hanem legjobb esetben stagnál, de attól tartok, hogy inkább vissza fog fejlődni. Az előbb azt mondta Eörsi Mátyás frakcióvezető úr, hogy ne értsük félre, de ez egy konzervatív költségvetés. Hát ez nem konzervatív költségvetés, ez talán az egyensúly költségvetése, egy konzervatív költsé gvetésnek vannak céljai, legalábbis lennének. Egy normális költségvetési törvénytervezet elindul valahonnan, és eljut valahova, a társadalom bizonyos rétegeit preferálja, a legrászorulóbbakat, a legrászorultabbakat. És itt ne szociális közelítést gondoljan ak e mondat mögé, hanem egy konzervatív költségvetés nagyon nagy hangsúlyt fektetne a bevételi oldal gyarapítására. Ebből pedig az következik, hogy akiket ma igazán támogatni kellene, az a magyar vállalkozók meglehetősen mostoha sorsú rétege, akik bizony a bban a versenyhelyzetben, ami az európai uniós csatlakozást követően találta őket, vagy amibe kerültek, nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen a szomszédos országok kormányai sokkal többet tesznek meg a saját vállalkozóikért, mint a magyar kormány. Egy kon zervatív költségvetés erre sokkal nagyobb hangsúlyt és sokkal nagyobb figyelmet szentelt volna. Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem a költségvetési törvényjavaslatból: “A kormány legfontosabb célja, hogy a tartós egyensúlyon alapuló növekedés feltétel einek megteremtésével a gazdasági teljesítmény és az életkörülmények tartósan és gyorsuló ütemben közelítsenek az Európai Unió átlagához.” Ezt mondja az általános indoklás a 265. oldalon. Ezt a mondatot valószínűleg egy remete fogalmazta meg, akinek nagyon kevés köze van a mai magyar valósághoz vagy Európa valóságához, mert ami ebben a költségvetési törvénytervezetben le van írva, az sok mindent szolgál, de az itt megfogalmazott célokat bizonyosan nem.
