Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1791 iskolába járása vagy munkába járás valósul meg ezeken a vonalakon, és amit most - úgy tűnik - nem kívánnak a jövőben működtetni. Ez is azt mutatja, hogy bizony a szociális és önkormányz ati ágazat mellett itt központi intézkedésekre is fel kell készülni, és sorolhatnám itt a további kockázati elemeket. Az Állami Számvevőszék ugye leírja, hogy a hosszú távú kötelezettségvállalások megint csak nem szerepelnek ebben az anyagban, a közvetett támogatások hatásai nem szerepelnek, a két évre kitekintő főbb előirányzatok nincsenek lekövetve az anyagban, és ezeket mind lehet nyugodtan magas kockázatúnak minősíteni. Mint ahogy egyébként a kormányzati körbe tartozó cégeknél vagy a kormányzati berkekb en megvalósuló, a magán- és a közszféra finanszírozásában megvalósuló beruházások sincsenek végigvezetve. Itt azt vetném fel, amit a Fidesz már jó néhányszor előhozott, hogy szükség van egy ilyen törvény megfogalmazására. (Zaj, derültség a kormánypárti old alon.) Az úgynevezett PPPs programok, tehát a köz- és magánberuházásból megvalósuló programok finanszírozására… (Dr. Aszódi Pál: Elnök úr, hangosabb a nevetés, mint a szó.) Hát, az MSZP képviselői nevetnek, de nem nekik kell elsősorban elszenvedni 2008at. Tehát itt azt kell megfogalmaznom, hogy szükség van egy ilyen törvény elfogadására, hiszen ma a börtönépítéstől a kollégiumépítésig, az útberuházásokon keresztül szinte mindenre van már ilyen finanszírozás, amely időzített bombaként működik. Mint ahogy, m egjegyzem, az önkormányzati rendszeren belül is a kötvénykibocsátások és azok felhasználása ugyancsak ilyen időzített bombává kezd egyébként változni. Mindezek mellett nehezen tudom értelmezni a miniszteri expozéban elhangzott mondatot. Idézem szó szerint, Veres János azt mondta, hogy az állampolgár ne legyen a változások károsultja. Bocsánat, ki lesz ezeknek a károsultja? (12.40) Ha bezárnak egy vasúti szárnyvonalat, és ott nem lehet majd közlekedni, ha megszüntetnek egy szociális intézményt egy önkormányz atnál, ki lesz ezeknek a károsultja? No, ennyit talán arról, hogy 2008ra mi is várható. A bevételi oldalról csak röviden: a valorizáció, a sávhatárok inflációhoz igazítása megint csak elmarad ebben az adótörvénymódosításban, a kisadók kérdésében a kormán y visszakozott, továbbra is a kisadók összevonásáról van szó, a kis- és középvállalkozások helyzetének javításában érdemi előrelépés nincs, a körbetartozások mértéke változatlan 2008ra is. Hogy mi történik majd a vállalkozások és a lakosság költségeit ala pvetően meghatározó energiapiacon, azt még nem tudjuk. Éppen ma van az az áramártárgyalás, ami eldönti, hogy 2030 százalékos mértékben valóban drágule 2008ban a villamos energia ára. Ezzel azért érdemes lett volna a kormánynak is foglalkozni, mielőtt a 2008. évi törvényjavaslatot elkészíti. A jövedelmekről megint csak nem hallottunk egy szót sem. Azt hallottuk, hogy a lakossági fogyasztás már nem fog csökkenni, de nőni sem, tegyük hozzá. Tudjuk jól, hogy 2007ben a reálkereseteknél nagyon durva, nagyon d rasztikus visszaesés volt, januártól augusztusig 6,3 százalékkal csökkentek a reálkeresetek. Most gondoljunk bele abba, hogy egy ilyen reálkeresetvisszaesés mellett a kórházi napidíj, a vizitdíj megfizetése, a jövőre induló tandíj félévenként 105 vagy 150 ezer forintos megfizetése jelentős terhet fog rakni a családokra, amelyek kompenzációjáról egyelőre szó sincs. Mellette persze azért hadd jegyezzem meg, hogy van, aki eredményesen lobbizott, hiszen a pénzintézetek megúszták, hogy jövőre a céltartalék után is adót fizessenek. Ez körülbelül 2030 milliárd forintot vesz ki a közös kasszából. Ebben a tekintetben nagyvonalúak tudtak lenni, amikor arról volt szó, hogy adócsökkentési javaslatokat kellene támogatni, vagy arról volt szó, hogy az adósávok határát ke llene módosítani, akkor már nem voltak ilyen nagyvonalúak a kormánypárti képviselők. Mint ahogy némi zavart láttunk a nyugdíjrendszer kérdésében is; ugye, egyrészt megengedték volna Szabó Lajos és Gegesy Ferenc képviselők indítványára, kormányzati támogato ttsággal is, hogy az 50 év fölöttiek, amennyiben veszteséggel jár számukra, akkor a magánnyugdíjpénztárból visszaléphessenek az állami nyugdíjrendszerbe, aztán ez érdekes módon,
