Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
1728 Tisztelt Országgyűlés! A képviselői felszólalások végére értünk. Megadom a sz ót Horváth Ágnes egészségügyi miniszter asszonynak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra, 20 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter asszony. DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országg yűlés! A mai vitának az volt a címe: “Népegészségügy vagy üzleti biztosítás?” Aztán itt a vita során tisztáztuk Pesti és Mikola képviselő urak segítségével, hogy a kialakuló új rendszerben szó nincs üzleti biztosításról, társadalombiztosítási rendszer mara d fenn. Ültem és hallgattam a vitát, amit az ellenzéki képviselők hívtak össze, és bizony nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy egyetlenegy dologról nem beszéltek: népegészségügyről. Rossz tehát a kérdésfeltevés, hiszen itt népegészségügyről és társadalombiz tosításról kell és lehet beszélni, és beszéltünk. Mikola István oly sokszor idézi gróf Mikó Imrét, aki azt mondta, hogy a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk. 1891ben született meg az első biztosítási törvénye Magyarországnak, amely még eg yébként csak az ipari és gyári munkásokra, gyári alkalmazottakra volt kötelező, bizonyos orvosi segítséget, segélyeket nyújtott. '48ig fennmaradt a többbiztosítós rendszerünk, majd egy állami rendszerbe váltottunk át a szocializmusban. Ezt követően a kil encvenes évek elejétől kialakult valami, ami se nem biztosítás, se nem állami rendszer, valahol a kettő között félúton és talán jelentősen tévúton. Ebből a rendszerből kell a továbbfejlődés felé elindulnunk. Létrejött egy konszenzus a két párt között. Nagy on sokszor el kell mondjuk, hogy konszenzus jött létre. Az SZDSZ elképzelése az SZDSZ honlapján található meg 2005 novembere óta. Itt a két párt volt képes egy olyan modellben megállapodni szakértői szinten - hiszen rengeteg szakértői munka előzte meg ezt a megállapodást , amiből egy működő rendszer felépítésébe kezdtünk bele. Az a célja a rendszernek, és az a célja az átalakításnak, hogy valóban az általam említett második pillérnél, azaz az állami felelősségű pilléreknél egy olyan átalakítást hozzunk lét re, amely valóban fenntarthatóvá teszi az egészségügyünket, amely biztosítja a folyamatos minőségjavulást, és amely tesz és javít a hozzáférésen, legyen az akár a vertikális, akár a horizontális dimenzió. Beszélnünk kell az első pillérről is, ez pedig nem más, mint az egyén felelőssége a népegészségügyben, a szűrési programokban. Itt ezúton is hadd kérjek valamennyi képviselőt, különösen Mikola képviselő urat az egészségügyi bizottsági meghallgatás után, hogy valóban mozgósítsuk az embereket a szűrésre, men jenek el, és vegyék igénybe a szűrési programokat. Kérjük, segítsenek minket a mozgósítással! Számítunk a segítségükre. Arra, hogy a jelenlegi rendszer nem hatékony és nem fenntartható, azt gondolom, Mikola István mondása a legjobb, hogy a világ legdrágább szállodái a kórházak. Mi is ezt gondoljuk, és ezt tapasztaljuk. A költséghatékonyságon, az ellátásjavításon azt értjük, hogy nem feltétlenül kell mindenkit kórházban kezelni - erről beszélt Czinege képviselő úr , lehet alacsonyabb szinten kezelni. Teljes en egyetértek azzal, hogy meg kell hogy találjuk a különböző intézmények szerepét. Vannak olyan intézmények, amelyek specializálódtak egyegy szakmára, ők érthető módon speciális kórházakként fognak szerződni a pénztárakkal, és a pénztárak az adott special itásokra küldik oda a beteget. (18.50) A súlyponti, illetve területi kórházaknál mindenkinek lesz szerződése, azonban lesznek olyan intézmények, olyan osztályok, amelyek preferáltak lesznek másokkal szemben: ezek a jobb minőségben teljesítő osztályok. Nem gondolom, hogy baj lenne az, ha bizonyos tevékenységet, olyan tevékenységet, amely nem igényel nagy szaktudást, nagy felszereltséget, ezeket végzik a területi kórházakban vagy a kisebb ellátóhelyeken, és nem gondolom azt sem, hogy probléma lenne az, hogy n agy szaktudást, nagy szakismeretet, nagy gyakorlatot, nagy eszközigényű beavatkozásokat pedig kifejezetten olyan helyeken végeznének a jövőben, ahol megvan hozzá mindez az ismeret és tudás.
