Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NYUL ISTVÁN (MSZP):
1718 sokasága, az indokolatlan döntések sora, amelyeknek értelmében tömegek állnak a szakorvosi rendelők előtt, hogy a rendeletváltozás miatt megdrágult gyógyszereikhez beszerezzék a szükséges szakorvosi javaslatot, vagy fizetnek többet, mert ugye ez a cél. Így keletkezik a többlet, nem veszteséges már a társadalombiztosítás. Vagy a többletet nevezzük inkább nyereségnek, mert az igazi cél ez volt: bizonyít ani a nyereségérdekelt biztosítók felé azt, hogy még ebből az alulfinanszírozott rendszerből is előkotorható 2025 milliárd. Eközben az alapellátás doktora pedig írogat, adminisztrál, az ön államtitkára szerint már a munkaideje 80 százalékában, a betegre p edig egyre kevesebb az idő; a betegre, akit a tervek szerint minél magasabb számban definitíven kéne a rendelőben ellátni, úgy, hogy eközben adminisztrálunk, írjuk a sokféle jelentést, kéthavonta átállítjuk a beteget az olcsóbb gyógyszerre, és a mélyülő sz ociális válságban igyekszünk minden rászorulót valamiféle szociális ellátórendszer felé terelni. Nos, ez a munka lehetetlen, nem tarthatók az elvárások, s a napi robot után egyre többen gondolják úgy, hogy nem ezért végezték az egyetemet s lettek gyógyító orvosok, hogy az önök vagy egy nyereségérdekelt biztosító íródeákjai vagy forgalmistái legyenek. A szakmát mára annyira sikerült tönkretenni, hogy sem erkölcsi, sem anyagi vonzerőt nem jelent a fiatalok számára sem, így komoly veszélyeket rejt az alapellát ás jövője. Látva az önök nyereségérdekelt biztosítási rendszerének reformvízióját, nem csillan fel az öröm sem az alapellátás orvosai, sem az ellátandó betegek arcán, legfeljebb egy sötét felhő úszik át mindannyiunk homlokán: ez egy reformrémálom. Tisztelt Miniszter Asszony! A mai napon abban valamennyien megegyeztünk, hogy egy megoldandó feladatra, a beteghelyzetre, a társadalombiztosításra kívánunk megoldást találni, ebben a csaknem öt órában valamennyien megegyeztünk. Viszont mi, akik orvosként kerestük, keressük a kenyerünket, megtanultuk a gyógyítás alapelveit, az pedig úgy kezdődik, hogy a beteget megnézzük, és utána meghallgatjuk, ha pedig megvan a diagnózis, akkor gyógyítunk, de a gyógyításban is kikérjük a beteg véleményét, beleegyezését. Viszont je len esetben, amit önök művelnek, ez a csonkító műtét úgy történik, hogy nem kérdezték meg a beteget, nem kérdezték meg a társadalmat. Talán bizony úgy gondolják, hogy ez a társadalom már eszméletlen, nem képes dönteni önmaga sorsáról? Merthogy arról, amit most művelnek, Magyarország polgárait nem kérdezték meg. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Heintz Tamás képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Nyul István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. NYUL ISTVÁN (MSZP) : Gyakorló háziorvosként nem osztom képviselőtársam véleményét - aki tudom, szintén gyakorló háziorvos , több oknál fogva nem. Az előbbi, általam elmondott öt percben próbáltam összefoglalni azt a fejlődést és fejleszté st, ami a háziorvosoknál történt, megtörtént, tényleges, és ez nem légből kapott dolog. 6600 háziorvosról beszélünk, képviselőtársam. Amikor ilyen véleményt formál háziorvosként, nem tudok ezzel azonosulni, és mindjárt mondom is, hogy miért. Azt mondja a k épviselőtársam, hogy 80 százalékát tölti ki a rendelés idejének, a munkaidejének az adminisztráció. Mondok egy adatot: ha huszonöt beteget lát el négy óra alatt, az azt jelenti, hogy három órát adminisztrációval tölt el. Ha önnek ilyen az adminisztrációs m unkaidőbeosztása, marad összesen egy, azaz egy óra a huszonöt beteg ellátására, a huszonöt beteget pedig 22,5 percekben látja el. Ha én lennék az ön betege vagy ott laknék, egészen biztosan nem önt választanám háziorvosomnak, mert 2,5 perc alatt egy bete get tisztességgel ellátni nem lehet. Képviselőtársam, ha a vizitdíjból befolyó, 25 százalékkal növekedett bevételéből egy négyórás asszisztenst alkalmazna - mert lehetne rá lehetősége , akkor biztos, hogy jobb munkaszervezéssel az adminisztrációs feladat jó részét ő átvállalná. Mi maradna önnek? A gyógyító munka, a beteggel való elbeszélgetés és kezelése.
