Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP):
1712 Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Molnár Ágnes képviselő asszony. Megadom a sz ót Tóth István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A kórházi struktúra átalakításának az elkezdésével, illetve a fekvőbetegkapacitás csökkentésével átrendeződésben vannak az ellátási viszonyo k. A régi szándékunknak megfelelően, ha döcögve is, de a drágább, néha kevésbé hatékony fekvőbetegellátás helyett az olcsóbb, sokszor hatékonyabb járóbetegszakellátás felé tolódnak a hangsúlyok. Ahhoz, hogy az évekkel ezelőtt megfogalmazott közös cél, a betegek ellátása az állapotuknak megfelelő szinten történjen, csak a járóbetegellátás új szakmai struktúrájának kialakításával, ennek finanszírozása átalakításával, javításával érhető el. Az egész ágazat hatékonyabb működésének is egyik kulcskérdése a jár óbetegszakellátás fejlesztése, a megkezdett struktúraátalakítás sikere is nagyrészt ezen múlik. Ezt felismerték az egészségügy vezetői, és bár a gyakorlati megvalósítás lassan halad, és talán szerencsésebb lett volna előbb végrehajtani az alap- és járóbet egszakellátás fejlesztését, és csak azt követően nyúlni a fekvőbetegkapacitásokhoz, a lényeg, hogy szakmai egyeztetéseket követően megszületett egy koncepció, és hamarosan a járóbeteg- és egyéb szakellátási formák kapacitásai fejlesztésének szabályozásár ól szóló törvényjavaslat fog a tisztelt Ház elé kerülni. Ebben először is törvényileg kell szabályozni, meghatározni a szakellátási kötelezettség tartalmát, normatíváit, ezek elérési határidejét, a normatívák elosztási szabályait, illetve a fejlesztéseket, a befogadási rendeket. Fogalmilag kell tisztázni, mit értünk csak járóbetegszakrendelésen, mit értünk szakambulancián, gondozókon. Szakmánként, ellátási formánként kell meghatározni a tízezer lakosra vonatkozó kapacitásmértékeket a valós szükségletek ala pján, ezt hangsúlyoznám, nem az igények szintjén, hanem a valós szükségletek alapján. Szabályozni kell a kötelező egészségbiztosítási pénztárak tervezett szerződéskötését, benne a tulajdonos fenntartó általi maximális közfinanszírozási kapacitásokat, illet őleg a pénztárak által minimálisan lekötendő normatívákat. A kapacitáshálózat átszervezésénél preferálni kell a kistérségi ellátási lefedettséget, lehetőleg valamennyi érintett önkormányzat bevonásával. Nagyon fontos a szakellátási kötelezettség, az orvosi nyelven kompetenciaként ismert meghatározás, a területi ellátási kötelezettségnek a pontos, de életszerűen rugalmas körülírása. Az ellátási tevékenységek progresszivitási szintjének pontos lehatárolása szintén elkerülhetetlen. A legtöbb vitát valószínűleg a finanszírozás változtatásával kapcsolatban várhatjuk, itt a valós költségkövetés mellett megfontolandó az úgynevezett ellátási csomagok, ambuláns vizitcsomag, ambuláns hbcs bevezetésének a meggondolása. Mindenképpen feltétlenül szükséges szakmai protoko lloknak a pénzügyivé transzformálása, ahogy erről már többször volt szó. Nem lehet aztán megkerülni ezek után olyan kérdéseket sem, mint az ösztönzés, a pénzügyi preferálás, sőt az amortizáció kérdése. A legnagyobb előrelépés várhatóan a pénztárak belépésé vel az ellenőrzés területén várható, ennek a komplex átszervezésével nemcsak az adminisztratív informatikai kontroll lesz fontos, hanem a biztosítási felügyelet tényleges tevékenységének ellenőrzése is. Elengedhetetlen továbbá az engedélyeztetési, a működt etési rendszer korrekciója, az adminisztráció, a dokumentáció ésszerű egyszerűsítése. Át kell még gondolni a feltételrendszert, a minimumfeltételrendszert, elkerülve mind a túl alacsony, mind a túl magas szintet. Rendezni kell az alapellátások és kórházak irányába levő kapcsolatrendszereket, a határterületeket, itt az otthonápolástól a nappali fekvőellátásokon át a sürgősségi ellátás, ifjúság, foglalkoztatás- és sportegészségügy, csoportpraxis kérdését és számos
