Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1680 Ma Magyarországon a beteg és a biztosított nem pénztárszámokon, nem hozamokon és működési költségeken töri a fejét, hanem azon, hogy vajon ebben a rendszerben, ami a mostani, és abban a rendszerben, ami a jöven dő, vajon melyik orvoshoz forduljon a betegsége esetén, kitől várhat a bajára enyhítést, hová küldje őt a háziorvosa, milyen lesz ez az egészségügyi ellátás. Vajon a kórház, amelyikbe beutalják, vagy a járóbetegszakrendelés milyen szakmai elvárások alapjá n és a beteg bajában a laikus kérdései megválaszolásával segíte rajta? Vajon megfelelő minőségűe az a szolgáltatás, amelyet ő laikusként aligha fog tudni segítség nélkül megítélni? Ha egy biztosítót választ, akkor ott, ahol ő él, az a biztosító, az a pén ztár vajon biztosítjae neki a lakóhelyéhez közel eső, magas szintű ellátást? És azt a kérdést is fel fogja tenni magában a járulékfizetők nagy csoportja, hogy meddig terjed a szolidaritás. Vajon meddig kell ebben a kockázatközösségben mindannyiunknak rész t venni? Amiről tehát ma ebben a rövid időben beszélni szeretnék, az az, ami ma minden biztosítottat élénken foglalkoztat, hogy az a bizonyos biztosítási csomag hogyan változik; milyen alapelveket választunk ilyenkor; hogy az egészségügyi állapot által ind okolt mértékben lehete igénybe venni a természetbeni ellátásokat. Hogy vajon minden biztosítottat azonos szakmai tartalommal illete meg az egészségügyi ellátás nyújtása a minden biztosított számára járó szolgáltatás igénybevételekor? Vajon valóban eléggé méltányos és igazságose a hozzáférés? Azt kérdezik képviselőtársaim, és aggódnak is, hogy ez a rendszer talán majd olyan sokat ront a hozzáférésen, hogy azt már alig lehet jóvátenni. Azt kérdezem képviselőtársaimtól, akiknek túlnyomó többsége ebben a sze ktorban igenis nagyon járatos, mert minden statisztikai adat ismeretében nyilatkoznak: igazságosnak tartjáke azt a járóbetegszakellátó rendszert, amelyben az északalföldi régióban 60 százalékkal kevesebb belgyógyászati szakellátási kapacitás nyújtására van lehetőség, mint a fővárosi régióban? Vajon ez elég méltányos és igazságose? (Dr. Csáky András: Nem.) Ezt kell fenntartani? - kérdezem én, némiképp költőien, hiszen erre csak egyértelmű válasz lehet, hogy: nem. Vajon valóban előrehaladtunke abban, hog y mondjuk, az egészségügyi közkiadások tekintetében, ugyancsak a szűkebb hazámról beszélek, SzabolcsSzatmárBereg megyéről és az északalföldi régióról, az egy főre eső egészségügyi közkiadások több mint 10 százalékkal maradnak el az országos átlagtól. Va jon akik annyira nagyon ragaszkodnak ehhez a rendszerhez a mostani állapotában, azok úgy gondolják, hogy ez méltányos? Valóban csak azért nem kap sokkal több ellátást ebben a rendszerben egy szabolcsi ember, mert ahhoz van szokva? Vagy esetleg mégiscsak ar ról van szó, hogy az az egészségügyi szolgáltató kapacitás sem mennyiségében, sem minőségében nem felel meg az ott élő emberek egészségügyi szükségleteinek? Én úgy gondolom, hogy a közös, ami bennünket összeköthet, függetlenül attól, hogy mely politikai pá rt politikusai vagyunk, az az, hogy közösen fogjuk ezt a felzárkóztatást elvégezni. Nem lehet, hogy köztünk az legyen a véleménykülönbség alapja, hogy a szocialisták és a kormány által minden szempontból kinyilvánított társadalombiztosítás fenntartása mell ett ennek az igazságtalanságnak és méltánytalanságnak mérséklődnie kell, hogy ehhez a szolgáltatáshoz jobb minőségben kell hozzájutni. És ki határozza meg a szolgáltatási csomagot? Egyfelől természetesen azt mondjuk, hogy a szolgáltatási kötelező csomag ta rtalma az, amit ma az egészségügyben a társadalombiztosítás egészében vagy részben támogat. Ez ma a természetbeni ellátások túlnyomó többsége, amelyet egészen támogat. (15.00) Mert nem az a kérdés, hogy kelle 300 forintos vizitdíjat fizetni, hanem az a ké rdés, hogy a csípőprotézisműtétekre egy adott régióban vane ellátó kapacitás. Nem az a kérdés, hogy kelle 300 forintos vizitdíjat fizetni a járóbetegszakellátásban, hanem az a kérdés, hogy mondjuk, egy speciális és meghatározott egészségügyi diagnoszti kai vizsgálathoz milyen szakmai úton juthat el a beteg, kijárjae magának, vagy egy társadalombiztosítási rendszerben, világos eljárásrendben, szakmai
