Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1668 Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálom összefoglalni azokat a szempontokat, amelyek miatt én személy szerint, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége font osnak tartja ezt a reformot. Minden olyan hozzáállást, hogy nem vitattuk még meg, hogy időt kell hagyni, meg társadalmi vitát kell bonyolítani és a többi, időhúzásnak érzünk, mert valójában időhúzás is, hiszen az, hogy az egészségügy reformra szorul, szeri ntem nem vitatott kérdés. Így van ez gyakorlatilag a rendszerváltás pillanatától, sokszor kimondott igény, hogy az egészségügyi viszonyainkat meg kell reformálni. Mielőtt belekezdenék a lényegi mondanivalómba, engedjenek meg egy gondolatmenetet magáról a r eformról is, hiszen ezzel a szóval jó ideje úgy dobálózunk, hogy valójában nem tisztázzuk, mi is a “reform” kifejezés tartalma. Legalábbis kétféle értelemben szoktunk reformról beszélni, én például kedvem szerint úgy használom ezt a kifejezést, hogy ha val amilyen mélyreható, átfogó paradigmaváltást tartalmazó, lényegi eleme van a változtatásnak, amit javasolunk, míg mások nagyon sokszor az apró kis korrekciókat, apró kis törvénymódosításokat, változtatásokat is reformnak nevezik. Ilyen értelemben azt gondol om, hogy nagyon sok minden elindult az egészségügyben az elmúlt évben. Ezek apró lépések voltak. A reform lényegéhez, érdeméhez most jutunk el, akkor, amikor a biztosítási viszonyt, a finanszírozási viszonyt akarjuk új alapokra helyezni. Említettem mindjár t az első mondatomban, hogy a társadalombiztosítást mint elvet a kormányoldal sem akarja fölrúgni, ellenkezőleg: három olyan követelménynek kell megfelelnie ennek a reformnak, amiket mi is nagyon fontosnak tartunk, amelyek közül az első és legfontosabb a s zolidaritás, a társadalmi kockázatviselés, a közös kockázatviselés. Én magam biztos, hogy soha nem lennék partner egy olyan egészségbiztosítási rendszerhez, amely ezt az elemét megkérdőjelezi vagy bizonytalanná teszi. A másik követelmény, hogy a reform ere dményeképpen jobb minőségű ellátáshoz tudjunk eljutni, a harmadik pedig az, hogy mindezt úgy tegyük, hogy fenntartható, működőképes, folyamatosan finanszírozható legyen a rendszer. Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, hogy az a javaslat, amelynek a tárgya lását nemsokára elkezdi majd a parlament, kompromisszumok sorozata következtében állt elő. Ebben jó néhány kényszerítő körülmény is szerepet játszott, de nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a kompromisszumok végül is úgy születtek meg, hogy mindvégig szem előtt tartottuk a rendszer működőképességének a követelményét. Olyan pénztárakat, olyan javaslatot akartunk kidolgozni, amely működőképes, és nem egy fából vaskarika, amely lényegi változást nem hoz a rendszerben. Nagyon komolyan hiszek benne, hogy ez a javaslat - amely tehát kompromisszum, a szocialisták és a szabad demokraták elképzelésének a házasításából megszülető kompromisszum - működőképes, nagyon erőteljesen hordozza azokat a garanciákat, amelyek a társadalmi szolidaritást, a közös kockázatvise lést biztosítják. Nagyon sokan, általában liberális közgazdászok azzal érvelnek, hogy az egészségügyi rendszer akkor lesz jobb, ha sikerül a versenyt felerősíteni ebben a rendszerben. Én szeretek úgy fogalmazni, hogy a választás lehetőségét és a versenyt p árhuzamosan kell biztosítani, és nincsenek olyan íróasztal mellett eltervezett, megfogalmazott elképzelések, amelyek önmagukban jók vagy nagyon rosszak, hanem mindegyik koncepciónak, amelyik elképzelhető az egészségügyben - de egyébként általában az élet b ármely területén , vannak előnyei, előnyös vonatkozásai, és ezzel kapcsolatban vannak hátrányai is. Ha valaki olvasta a hétfői Népszabadságban Kornai János cikkét, láthatta, hogy ő mindjárt a bevezetőben figyelmeztet bennünket erre a típusú szemléletmódra , és komolyan segítené a vitát meg az egymás megértését, ha az ellenzék is képes lenne arra, hogy az egybiztosítós modellnek ne csak az előnyeit lássa, hanem a hátrányait is, és fordítva: a többbiztosítós modellről se azt állítsák, hogy az az ördögtől val ó, ami feltétlenül zsákutcába vezet, és csak arról szól, hogy hogyan lehessen profitot kivinni a rendszerből, hanem látnák, érzékelnék ennek a megoldásnak is az előnyeit, ami mellett egyébként ebben a cikkben Kornai János is leteszi a voksát. Más kérdés, h ogy az a kompromisszum a papírforma szerinti előnyöket meg hátrányokat hogyan tudja garantálni, amihez eljutottunk.
