Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1662 idézem : “Az egész egészségügyi ellátórendszert népegészségügyi alapokra kell helyezni. A világ ma az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között húzódó feszültségeket úgy kezeli, hogy az országon belül térségi népe gészségügyi trendeket állapít meg, és felállítja mindenhol azt az elsődlegességi sorrendet, amellyel meghatározza, hogy mi a legnagyobb probléma, melyek a kevésbé nagy problémák, és melyek a kisebb horderejűek, a rendelkezésre álló pénzt és forrásokat úgy próbálja elosztani, hogy oda jusson a legtöbb, ahol a legnagyobb népegészségügyi gondok vannak.” Tisztelt képviselőtársam, meg fog döbbenni: a mai magyar egészségügy pontosan ezen elv mentén szerveződik, és a források elosztása is ennek megfelelően történi k. Egyébként eddig úgy láttam, hogy népegészségügyi kérdésekben nincs igazi vita ellenzék és kormánypártok között. Őszintén remélem, hogy itt továbbra is egyet tudunk érteni. Ezért is nehezen érthető számomra a sajátos címadás, hiszen ellenzéki képviselőtá rsaim feltehetőleg az egészségbiztosítás átalakításáról kívánnak vitatkozni. Talán nem ártana, ha tisztáznánk azokat a kijelentéseket is, amelyek gyakran elhangzanak az ellenzék oldaláról, hogy az egészségügy nem üzlet. Ez szerintem az egyik olyan populist a kijelentés, amely azt a látszatot akarja kelteni, hogy egy piacgazdaságban működő egészségügynek semmi köze nincs a piachoz. Eszembe jut az az anekdota, amelyben az újgazdag apuka így szól a fiához: csak egészség legyen, édes fiam, a többit megvesszük. A z egészség értéke, tisztelt Országgyűlés, felbecsülhetetlen. Pénzben nem lehet kifejezni, de megőrzéséhez és visszaszerzéséhez olyan eszközöket kell igénybe venni, aminek igenis köze van a piachoz, vagyis az üzlethez. Persze azt gondolom, hogy ezzel minden ki tisztában van, mégis vannak, akik politikájához jobban illeszkedik “az egészségügy nem üzlet” érv. Pedig úgy látom, hogy a Fidesz is elejtette azokat a népszavazási kezdeményezéseket, amelyek összekapcsolhatók bizonyos piaci elemekkel. Lehet, hogy abból a felismerésből döntöttek így, hogy a kórházak működésének átalakítása és a gyógyszerek patikán kívüli forgalmazása tekintetében egyáltalán nem lehet biztosra menni. Tisztelt Országgyűlés! A kormány rövidesen benyújtja a hazai egészségbiztosítás rendszeré nek átalakítását célzó törvényjavaslatát. Már több szakértői cikkben találkoztam azzal a megállapítással, hogy aminek az elfogadását kéri a kormány, az igazi hungarikum lesz, mert ilyen egészségbiztosítási rendszer Európa egyik országában sem működik. Nos, nézzük ezt pozitív oldalról, merthogy egyáltalán nem kifogásolható ez a megállapítás. Különösen nem kifogásolható az, hogy a magyar viszonyoknak leginkább megfelelő megoldást keressük és próbáljuk közösen megtalálni. Nincs két egyforma egészségbiztosítási rendszer Európában, ahány ország, annyiféle megoldás, és egyik megoldás sem ültethető át a magyar viszonyok közé, ugyanakkor egyik megoldás sem minősíthető sikeresnek vagy sikertelennek. Mindegyik európai egészségbiztosításnak megvannak a maga problémái, és ezek jó része hasonlít is a mieinkhez. Azt a bírálatot is gyakran hallani, hogy az új megoldás kialakítása előtt nem volt lehetőség a vitára. Tisztelt Országgyűlés! Hónapok óta zajlik a nyilvánosság előtt a polémia az egészségbiztosítással kapcsolatban. Szakmai konferenciákon, sajtóban lehet hozzászólásokat látni, hallani, hozzászóltak a vitához orvosok, betegek, politikai pártok képviselői. Az elmúlt héten az egészségügyi bizottság ebben a kérdésben meghallgatta Horváth Ágnes miniszter asszonyt, ahol a képviselőtársaim is feltehették a kormány elképzeléseivel kapcsolatos kérdéseiket. Ez a mai politikai vitanap is ezt a célt szolgálja, hiszen amit mi itt elmondunk a vitában, azt figyelemmel kísérik a televízió nézői, a rádió hallgatói és a különböző sajtó termékek olvasói. Közös a felelősségünk abban, hogy az igazságról, a valóságról beszéljünk, mert ebből érteni fogják a vitát figyelemmel kísérők, hogy mi az egyik oldal álláspontja, és mi a másiké, és ne próbáljuk meg - ha úgy tetszik - a szakmai érveket v alami mással, politikai lózungokkal helyettesíteni. A társadalombiztosítással kapcsolatban a nagyobbik ellenzéki párt nem olyan régen tett egy olyan javaslatot, hogy helyezzük az egészet az Országgyűlés felügyelete alá, mert a kormá ny rossz gazdája az ügynek. Meglepő, hogy ezt az a párt ajánlja, amely 1998ban egy tollvonással eltörölte a társadalombiztosítási önkormányzatokat, semmibe véve a képviselőket megválasztó népakaratot. Az
