Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 11 (88. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
167 Ám a kormányzati kommunikációs gépezet azzal agitál, hogy így a gyerekek majd jobb iskolákba járhatnak. A tendencia tehát az, hogy gyer ekgyárak jöjjenek létre. Vizsgáljuk meg a kérdést pedagógiai, szakmai oldalról! A nagy létszámú iskolákban elszemélytelenednek a kapcsolatok, nem ismerik egymást a nevelők és a neveltek, ráadásul mindenkit ugyanúgy tanítanak. Hiába várnánk el az egyénre sz abott, differenciált oktatást, közoktatásunk jelen állapotát nézve ez bizony pedagógiai utópia. Ezrével lesznek kisdiákok, akik naponta hosszú utazásra kényszerülnek. A reggeli buszozástól elcsigázott gyermeknek előre kódolhatóan romlanak a tanulmányi ered ményei, ráadásul a tanítás végeztével haza sem tud menni rögtön, sőt gyakran újabb buszozás vár rá a napközibe. Nemhogy növekszenek, hanem éppen hogy csökkennek az esélyei - a fáradtság miatt. Ha kollégista, s közöttük 7080 százalékban vannak jelen hátrán yos helyzetű fiatalok, a pénzügyi megszorítások következtében ott is szükségképpen megtapasztalja a személyesség eltűnését. Ha nagycsaládban nevelkedik - ők mindannyian hátrányos helyzetűek , bármilyen tehetséges legyen is, eleve lemondhat az egyetemi tan ulmányairól, mert a szülei nem lesznek képesek a tandíjat kifizetni. Ha pedig távol lakik, a megemelt közlekedési tarifák miatt már álmodozni sem mer róla. A nagyvárosoktól távol lakó, szegény sorsú gyermekek előtt szép lassan végleg bezárulnak a továbbtan ulás kapui. A legelesettebbek még esélyt sem kapnak, nemhogy egyenlőt a többiekkel. A tehetséges fiatalok esélyei sem jobbak, eltekintve néhány kirakatprogramtól. A tények azt mutatják, hogy kormányunk nem kedveli a tehetségfejlesztést, legfeljebb a szavak szintjén. A hírek szerint már a gimnáziumok körzetesítését tervezik, attól az utópiától vezérelve, hogy ha egységesen mindenkit betuszkolunk az értelmiség utánpótlását nevelni hivatott ezen iskolákba, ott majd mindenki egyenlően fejlődhet. Ezzel szemben s zociálpszichológiai tény, hogy a csoportok színvonala mindig az alul levőkhöz igazodik. A sok gyenge képességű, motiválatlan gyerek visszahúzza a tehetségesebbet is. Mit akar tehát az oktatásirányítás? Az esélyegyenlőség jelszavával takarózva mindenkit szű k és szürke uniformizmusba bújtatni, mint a szocialista pedagógia fénykorában? S teszi mindezt Magyarországon, amelynek a gazdasági, szellemi és morális mélypontról csupán egyetlen lehetősége lenne felkapaszkodni: ha éppen a tehetségek felkarolására, fejle sztésére fordítaná minden energiáját. Ismertek azoknak az országoknak a példái, amelyek éppen az oktatásügy és a tehetségfejlesztés révén szárnyaltak magasba, szinte a semmiből. Koreában például külön törvény rendelkezik a tehetségnevelésről. Lehet, hogy a kormány tagjai nem ismerik ezeket a példákat? A kormányoldal előszeretettel él az elitizmus vádjával, s a tehetségek sokaságát útjára bocsátó - úgymond - elitgimnáziumok felszámolását fontolgatja. Ezek persze a szellemi elit iskolái - elnézést, kicsit hos szabb leszek , mert a gazdasági elit már rég külföldi intézményekbe irányítja a gyerekeit. Ez volna az esélyegyenlőség? Amelyhez az is hozzátartozik, hogy aki tehetséget mutat valamely területen, kapjon meg minden lehetőséget a benne rejlő képességek tová bbfejlesztésére. Ez nemcsak emberi jogi kérdés, hanem egyenesen nemzetgazdasági érdek. Nemcsak művelődési és erkölcsi, hanem gazdasági szempontból is tarthatatlan, hogy elherdáljuk a szellemi tőkénket, s közben a valóban rászorulók esélyei sem javulnak, ha nem romlanak. Ezt a semmivel nem menthető helyzetet a Kereszténydemokrata Néppárt sürgősen orvosolni javasolja. Első lépésként éppen ezért még ebben a parlamenti ciklusban önálló indítványként tehetségtörvénytervezetet fogok a tisztelt Ház elé terjeszteni . (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A kormány nevében Hiller István miniszter úr kíván válaszolni. Megadom a szót a miniszter úrnak. DR. HILLER ISTVÁN ok tatási és kulturális miniszter :