Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
1626 demokráciát a legjobb minőségűnek tartják hagyományosan, 41 százalék, de Spanyolországban is 36 százalék a nők aránya, Svéd országban 47 százalék fölött van. (22.20) Az Európai Unióban a huszonhatodikok, az utolsó előttiek vagyunk ezzel az aránnyal, a világon pedig 115 ország előz meg. Azt gondolom, mindennél beszédesebb, ha elmondom, hogy az arab országok átlaga mozog ott, aho l a miénk, ez 9,6 százalék, és ebben azok az országok is benne vannak, ahol egyáltalán nem engednek nőket a törvényhozásba. Miért van ez? Azért, mert a nők alkalmatlanabbak lennének a politizálásra, vagy azért, mert nem akarnának politizálni? Azt gondolom, ha egyenként megkérdeznénk nem az itt lévőket, hanem a 386 képviselőt, akkor nagyon nehezen találnánk olyat, aki azt mondaná az első kérdésre, hogy alkalmatlanabbak, és valóban ezt is gondolja. Azt, hogy nem akarnak politizálni, többen mondják, s erre néh ány mondat erejéig vissza szeretnék térni majd a beszédemben. De hogy lehet az, hogy a közgazdászok, a jogászok, az orvosok és a tanárok között ma már több a nő, mint a férfi? Hogy lehet az, hogy egy közvéleménykutatás szerint, amely körülbelül két vagy h árom héttel ezelőtt készült, a felnőtt nők 7 százaléka, azaz 280 ezer nő mondta azt, gondolkodott már azon, hogy politikai pályára lép? A 280 ezerből valóban nem lenne 120130, aki alkalmas lenne arra, hogy itt politizáljon velünk együtt? Természetesen a s zociológusok nagyon régen tudják a választ, s nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. A válasz az, hogy a több ezer éves kulturális hagyomány szerint, amelyben élünk, a nőknek otthon van a helyük, a közélet pedig a férfiaké. Csak ha ezt a szemlélet et a kultúrába rejtve tovább örökítjük, és nem törjük meg ennek a szemléletnek az állandó újraörökítését, akkor a nők emberi jogait nyirbáljuk meg, és emellett persze arról a tehetségről és azokról a képességekről is lemondunk, amiket a nők adhatnak döntés hozó pozícióban a magyar társadalomnak. Mit lehet tehát tenni? Az európai országokban évtizedekkel ezelőtt megszületett a válasz, és bebizonyosodott, hogy az a gyakorlat, amit követnek, jó. Támogató intézkedésekre van szükség, hogy a kultúrába rejtett disz kriminációt megfékezzék, csökkentsék, és a nők esélyeit arra, hogy döntéshozó pozícióba kerülhessenek, növeljék. A magyar alkotmány már most, alkotmánymódosítás nélkül is ad lehetőséget arra, hogy a diszkriminált társadalmi csoportok hátrányait támogató in tézkedésekkel küszöböljük ki, kompenzáljuk, nevezetesen az alkotmány 70/A. § (3) bekezdése nyit erre lehetőséget. Egyébként volt alkotmánybírók, alkotmányjogászok szakvéleménye szerint ez a rendelkezés éppen elégséges ahhoz, hogy a javasolt kvótajavaslatot bevezessük. Ugyanis nem arról van szó, hogy bárkinek a jogait csökkentené egy ilyen támogató intézkedés, hanem arról, hogy a hátrányos helyzetben lévő csoport esélyeit növeli. Nem jogot csökkent tehát, hanem hátrányt egyenlít ki, vagy legalábbis hátrányt kompenzál. Aki szerint csökkenti valakinek a jogait - nevezetesen a férfiak jogait - a nőket döntéshozó szerepbe támogató intézkedés, az vagy úgy gondolja - mert ez a gondolkodás csak ilyen logika szerint lehet érvényes , hogy a férfiak tehetségesebbek és alkalmasabbak a politikai pályára, vagy pedig úgy, hogy a nők nincsenek is diszkriminálva Magyarországon. Csakhogy minden statisztikai adat, a fizetésektől kezdve a munkahelyi zaklatás tényén át a médiában a nőkről kialakított képen keresztül azt bizonyít ja, hogy a nők bizony nagyon súlyos diszkriminációkat szenvednek, nem is egyet, hanem ennek számos formáját kénytelenek elszenvedni. NyugatEurópában régóta tudják tehát, hogy egyetlen olyan eszköz van, ami valóban bevált és működik, és egyszerűen nincs má s eszköz, akár szeretjük ezt az eszközt, akár nem, ez pedig a kvóta, ami lehet, hogy rossz emlékű szó, és Magyarországon nem szeretjük, de azt gondolom, egy szónak nem a hangzásával, hanem a tartalmával kell foglalkoznunk. Kvótát NyugatEurópában - és most már kitágíthatjuk: a világon - alkalmazhatnak úgy, hogy pártok alkalmazzák önmagukra, ha pedig erre nincs esély - és számos ilyen ország van , akkor választójogi törvényben írják elő a pártoknak
