Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény, valamint a vízgazdálkod... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
1613 A kormány a kudarcból nem azt a következtetést vonta le, hogy nincs szükség a programra, még kevésbé azt, hogy nincs szükség ezzel kapcsolatosan a törvényre, és ez egy nagyon helyes döntés volt, hanem ide rendelte behozni a törvényt, módosítani a határidőket. De ha egyszer az ütemezést kivette, megjegyzem, az indoklá s fölhívja azt a bizonyos kormányhatározatot, amelyik ezt a 25 évet tartalmazza, akkor szerintem helyesen járt el. Ha elfogadjuk azt, hogy a gondjaink java részét ez a politikai licit okozta, akkor gondolkodjunk el azon, hogy vajon most mennyi értelme van visszacsempészni a politikai liciteket olyan gondolatokkal, hogy legyenek azért konkrétumok, határidők. A programba kell, de nem a törvénybe. A programba kell, éppen ezért én azt gondolom, hogy helyénvaló lenne, ha a kormány Vásárhelyitervvel kapcsolatos tárcaközi bizottságának ezzel összefüggő ütemezéseit, elképzeléseit a törvényjavaslat vitájának a menetében a bizottságok, legalább a bizottságok még megismerhetnék. Fölmerül az is, hogy technikai módosítást kért, nem akarta szerintem teljesen kiüríteni a kormány magát a törvényjavaslatot, ezért ahol korábban a határidők voltak, ott a program bizonyos árvízi megfontolásait javasolja behozni a törvénybe, amiben persze kifejezésre jut az is, hogy a programból valamit be akar emelni. Megjegyzem, én ezt egyébké nt önmagában fölöslegesnek tartom, de azt a képzetet is kelti, mintha a komplexitástól ellépne a kormány. Azt gondolom, hogy ezt a komplexitásügyet kezelni kell, de egy biztos, hogy bármely komplexitásról is van szó, az árvízi ügyek biztonsági értelemben p rioritást élveznek. Ha mindent elvitt a víz, és nincs ott emberi lehetőség az életre, akkor ott aztán beszélhetünk vidékfejlesztésről, akkor már csak beszélhetünk vidékfejlesztésről. Tehát időben valószínűleg akkor is prioritást kell hogy élvezzenek bizony os árvízi beruházások, mint ahogy egyébként, ami eddig megvalósult jobbára vagy nagyobbrészt, az megint csak a felkészült vízügyesek által megtervezett, elkészített és átadott vízügyi beruházás volt. Ugyanakkor mégis éljünk a gyanúperrel, hogy van veszélye a komplexitás elvesztésének. Éppen ezért indokoltnak tartanám, ha a Magyar Köztársaság Országgyűlésében most egyébként hullámzó, de mégis nagyon egy irányba sodró vita arra késztetné a kormányt, mondjuk, a tárcaközi bizottság javaslatára, mert szerintem m ég megtehető, hogy a Vásárhelyitervet, a Vásárhelyiterv továbbfejlesztésének programját, nem ezt a törvényt, hanem magát a programot - aminek számtalan elemét pontosan ismerik, hiszen Fónagy képviselő úr pont ezekről beszélt itt az előbb a hozzászólásába n - vegye föl a zászlóshajóprogramok közé. Ez számos olyan prioritási gondot el tudna rendezni - nem a törvény kérdése, még egyszer mondom, de számos olyan problémát el tudna rendezni , ami ma a bizalmi deficit okán itt ma kérdésként fölmerült. Senki nem bízik valamely okból, ki ezért, ki azért abban, hogy ha elkezdik megépíteni ezt vagy azt a vízgazdálkodási, árvízvédelmi beruházást, hogy majd a végén mégiscsak lesz belőle valami komplexitás. Ezt a bizalmi deficitet hozzátéve, és a törvényjavaslatban megc élzott új finanszírozási konstrukciót is reálisabbá tudná tenni, tehát a bizalmi deficitet talán föl tudná számolni, a megcélzott finanszírozási rendet pedig megalapozottabbá tudná tenni, ha a kormány meghozná ezt a döntést, tehát zászlóshajóprogramjába ik tatná ezt a bizonyos programot. Ennek megfelelően én személyesen úgy kezelem, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat egy technikai jellegű módosítás. Ezt a technikai jellegű módosítást meg kell hozni, mert senki nem akar lemondani a térségben élők gondjaina k megoldásáról, szeretné, ha az új gondolkodásmódnak, a fenntarthatóságnak, az éghajlatváltozásnak és az új, megváltozott vízgazdálkodási megfontolásoknak megfelelően alakulnának ott a dolgok. Ehhez pedig életben kell tartani a programot, értelemszerűen az ezt megkérdőjelező törvényi előírásokat módosítani kell, és realitássá kell tenni a finanszírozási alapot. De kérem, ettől ezt a programot nem lehet kőbe vésettnek tekinteni, mert hiszen látjuk, tudjuk, hogy a ma Magyarországon uralkodó általános vízgazdá lkodási stratégia azért nem olyan, mint amilyet például a Vásárhelyitervben egyébként megcélzott maga a vízügy is. Nem nélkülözhető tehát, hogy miután átgondoljuk ismételten az ország vízgazdálkodási kérdéseit, ismételten elővegyük a Vásárhelyiprogramot, és ahhoz is ismételten igazítsuk, mert egyszerre kell árvizet, belvizet és
