Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - Vytautas Greicius, a Litván Köztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökének és kíséretének köszöntése - Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1566 amiket irányunkba tesznek. Ennek a Háznak a tekintélye az önök kormányzása alatt, az adómorál is, a békának a bizonyos részénél lejjebb van. Ezt önök érték el, és úgy gondolom, ez nincsen a helyén. E Ház tisztelete és tekintélye nem azon múlik, hogy beleszólunk egymás szavába, hanem tesszük a dolgunkat, eskünk szerint, és olyan a dótörvényeket hozunk, ami a tízmillió magyar állampolgárt szolgálja, a magyar gazdaság érdekeit szolgálja. Ez a törvényjavaslat nem erről szól. Mondják, hogy jövőre majd jön adóreform és adócsomag meg ehhez hasonló. Hölgyek, Urak! Ezeket az ígéreteket nem vesszük be. Az emberek sem veszik már be. Jó, hogy ha behoznak egy ilyet, számítsanak arra, hogy ha nem azt teszik, amit ígértek, akkor mi nem tudjuk támogatni. Éppen ezért osztanunk kell egymás véleményét, miután nem szolgálja senki érdekét, nem lesz jobb tőle az életünk, és nem tesz rendet a jelenlegi adótörvények benyújtott módosítása az adómorál kapcsán, tudniillik nem látszik ebből, prognosztizálva sincsen, és nem folytattak e tekintetben társadalmi vitát. Márpedig az adótörvény egy olyan törvény, amel y, mint mondtam, mindenki bőrén csattan, mindenki érzi, és ha az állampolgár tudja, hogy miért kell több adót fizetnie, azzal elszámolnak számára, becsületesen, tisztességesen, akkor megfizeti. Hát önök nem ezt teszik, és rossz példát mutatnak az adómoráll al, ahelyett, hogy tennék a dolgukat, mindenféle olyan törvényjavaslat kerül ide, ami nincs meggondolva. Ezért mertem és merészeltem azt mondani, bocsánatot kérve a megjegyzésért, de továbbra is fenntartom, hogy ez a salátatörvény katyvasz, nem tesz rendet , semmi haszna, vigyék vissza, és kezdjünk el adótörvényekről tárgyalni érdemben, értelmesen az ország érdekében. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szólás lehetőségét. Önök pedig fogadják meg, amit kértem. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Pét er) : Kétperces felszólalások következnek. Szabó Zoltán képviselő úré a szó. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Babák képviselő úr azt mondta, hogy a vagyonadóval többek között az a probléma, hogy egy már adóztatott jövedelemb ől vásárolt vagyont adóztat tovább. Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ez az áfával is ugyanilyen probléma, tudniillik amikor ön megkapja a fizetését, akkor abból már eleve levonják a személyi jövedelemadóját, ön már csak a ne ttó összeget kapja kézhez. (Babák Mihály: Igazad van, nem ezt akartam mondani.) Amikor ezzel elmegy a boltba kenyeret és szalonnát vásárolni, akkor nemcsak a kenyér és a szalonna árát fizeti meg, hanem a rajta lévő 20 százalékos adót is, ez ugyanolyan több szörös adóztatás, mint amilyen ön szerint a vagyonadó. Ami a több adót vagy magasabb adókat illeti, most azt hiszem, tizenkilencedszer mondjuk el, hogy nem magasabbak az adók, részint az infláció okán ugyanaz a reálérték magasabb nominálértéket eredményez, részint pedig éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével a kormány nagyobb mértékben kívánja behajtani a költségvetést megillető adókat, amiről ön is beszélt, képviselő úr. Nem arról van szó, hogy az állampolgárnak több adót kell befizetnie, arról van sz ó, hogy az állampolgárnak be kell fizetnie, legalábbis a jelenlegi 20 százaléknál kisebb arányban tarthat vissza adót abból, ami a költségvetést megilleti, és akkor az adóterhek is csökkenhetnek. Ami pedig azt illeti, képviselő úr, jó lenne, ha amikor enge m idéz, akkor a jegyzőkönyvből tenné. Én egy szót nem szóltam az adórendszerben érvényesítendő szociális szempontról, én magam azt mondtam, hogy az adót és a szociális szempontokat el kell választani. De amikor egy adórendszert megváltoztatunk, akkor annak a szociális következményeire figyelemmel kell lenni. Márpedig az egykulcsos, 18 százalékos jövedelemadó szociális következménye az lenne, hogy megnyúzzuk a legszegényebbeket, és 22,5 millió forintos nemzeti ajándékot adunk évente a leggazdagabbaknak. (Ba bák Mihály: Számoljuk ki!) Ezt pedig én a magam részéről nem szívesen vállalnám. Köszönöm.