Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PETTKÓ ANDRÁS jegyző: - ELNÖK (dr. Áder János): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1528 bevétellel számolt, a 2007. évi előirányzat 500 millió forint volt, a várható bevétel ezzel szemben talán ha a 100 millió forintot el fogja érni. (14.50) A módszertan kétségkívül létezik, tehát ha az önkormányzatok ezzel a lehetőséggel élni kív ánnak, most valóban valamivel könnyebb helyzetbe kerülnek, mint korábban. A luxusadóval szemben azonban itt nem a gazdagokról van szó, tehát más módszertant kell alkalmazni. Az MDF javasolja a számításba belevenni az ingatlanban lakó család létszámát is. A z MDF azt is javasolja továbbá, hogy a két lehetőség, a négyzetméteralapú vagy az ingatlanalapú immáron reális alternatívaként továbbra is szerepeljen az adótörvényekben, és bízzuk rá az önkormányzatokra, hogy az ingatlanadóztatási lehetőségek közül a töb bi ingatlanadót is figyelembe véve melyiket használják, illetve vetneke ki egyáltalán ingatlanadót. Ez természetesen bonyolítja a kompenzáció megtervezését, de a társadalom szempontjából jobb ma egy veréb, mint a túzok örökös ígérete. Az értékalapú vagyon adó mindenképpen drága megoldás, és sajnálatos, hogy ennek tervezett költségeiről, létszámigényéről a törvényjavaslatban nincs szó. Hol vannak a hatásvizsgálatok? A helyi adók beszedése ma is komoly költséget jelent. Ma az 500600 milliárd forint helyi adó t 14 ezer önkormányzati adóellenőr szedi be, a többi 10 000 milliárdot pedig 14 ezer állami. Fontos kérdés tehát az adóztatás hatékonyságának növelése. Alapproblémánk, hogy a transzferek költsége az állam rossz működése következtében drága, kicsit a róka é s a sajt meséjét juttatja eszembe, és ez markánsan jelentkezik az adóigazgatás minden területén, és a törvényjavaslat ezen sajnos egy jottányit sem javít. A törvényjavaslatból úgy tűnik, hogy sajátos helyzet állt elő a luxusadónál. Itt egyazon adóalapra eg yszerre két azonos típusú adó fog vetülni, mert a luxusadó kategóriájába eső építményre még értékalapú ingatlanadót is kellene fizetni. Ezen adóigazgatási hiba mellett már csak nüansz, hogy a tulajdonosnak két adóbevallást kell majd egyszerre az ingatlanár ól benyújtani. Az MDF javasolja a kérdésnek az európai adófilozófiával megegyező átdolgozását. Az adóalap szélesítésének tekintik, de a vállalkozásoknál új adóként jelentkezik, hogy a vállalkozások is luxusadót kötelesek fizetni nagy értékű építményeik utá n. Nem hiszem, hogy ettől a munkavállalók szociális helyzete javulni fog, de lehet, hogy ezzel az adóval néhány olyan épületet is sikerül az adóhivatal látókörébe hozni, amely valójában magáncélokat szolgál. Az ezen a téren tapasztalható optimizmus ezen új kör bevonása következtében újra fellángolt, mert a 2008. évi előirányzat luxusadó címen ismét 500 millió forint bevételi előirányzatot szerepeltet. Ha figyelembe vesszük ezt az alacsony várható adóbevételt és azt, hogy a 700 milliós bevételt hozó tenyészt ési hozzájárulást, illetve a 250 millió forintos bevételt eredményező vadvédelmi hozzájárulást bagatell adók címén 2008ban megszüntetik, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a luxusadónak a politikai propaganda kellemes visszahatásain kívül vane értelm e, nem kellenee ezt a problémát más megközelítésben kezelni. A törvényjavaslat szerint a magánszemélyek személyi jövedelemadója 10, különadója pedig 50 százalékkal emelkedik. A kormány megváltoztatja az adójóváírás rendszeré t, ami 2008ban 30 milliárd forinttal javítja a lakosság pozícióját, amit azonban többszörösen elveszít a magas infláció mellett is valorizálatlanul hagyott adótábla mellett. Ha figyelembe vesszük, hogy a magánszemélyek 2008ban ennek ellenére mintegy 180 milliárd forinttal több adót fognak fizetni, akkor nyilvánvaló, hogy nem történik semmiféle pozíciójavulás. Az új rendszerből azonban mindenképpen hasznos, hogy megtörténik a marginális terhelési csúcsok lefaragása és a kifuttatás megváltoztatása. Lehet, h ogy ennek hatása lesz a legális foglalkoztatásra, a jövedelmek szerény kifehéredésére, de őszintén szólva, ezzel kapcsolatban az MDFnek nincsenek - és nekem sincsenek - különös illúziói. Az MDF azt javasolja, hogy a gazdaság növekedésének elősegítése, a l egális foglalkoztatás növelése, valamint a fekete- és szürkegazdaság kifehérítése érdekében történjék meg az áttérés az egykulcsos, 18 százalékos személyi jövedelemadóra. Ez természetesen az itt felvetettekhez képest egészen más filozófiát követel, mert az adócsökkentéssel párhuzamosan a jóváírások és
