Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1479 volna, hisz ez egy olyan harmonizált jogterület. Aztán így fogalmaz: “Ez és egyéb időközi módosítások nyomán a jogi szabályozás hatékonysága jelentősen romlott, amely mind az adózók önként es jogkövetését, mind a hatósági jogalkalmazást nehezítette.” Még az áfatörvényt jól ismerőknek is - ahogy Dancsó képviselőtársam fogalmazott - ezzel az önkéntes jogkövetéssel bizony nehézsége adódott. Ilyen volt a pénzügyminiszter úr is, akin szintén kifo gott ez az adótörvény, kétségtelen hogy itt volt az ideje az újrakodifikálásnak. Ehhez az Európai Unió segítséget adott azzal, hogy a 2006/112/EK számú irányelvét megalkotta, és ezzel felváltotta a 77/388. EGK, az úgynevezett 6. áfairányelvet. “Ennek az i rányelvnek az összes módosítását most átláthatóbb és közérdekűbb szerkezetben tartalmazza ez a törvény” - fogalmaz a Pénzügyminisztérium. Azt mondhatom, hogy ezzel gyakorlatilag megegyezik a gazdasági elemző cégek véleménye is. Az egyik így fogalmaz: “Az ú j áfatörvénytervezet teljesen új alapokra helyezi az áfagondolkodást, mivel mind logikájában, mind felépítésében, mind pedig fogalmazásában eltér a jelenleg hatályos áfatörvénytől.” Az újrakodifikált áfatörvény az irányelvekhez hasonló szerkezetet alkalma z. Az irányelvben lévő megfogalmazásokat is átveszi, ugyanakkor az áfarendszer közel húszéves hazai működése során bevezetett, általánosan ismert és bevált szakkifejezések egy részének használata mellett, illetve részben helyette új szakkifejezéseket is be vezet. Azt mondja ez a gazdasági elemző cég, hogy újításként jelenik meg a törvénytervezetben az, hogy a külföldi adóalanyok által történő adóvisszatérítéssel kapcsolatos alapvető szabályok is bekerülnek a törvénybe. Ez eddig kormányrendeletben szerepelt. Az átsorolás adómértékek közötti változást vagy kulcsváltozást nem jelent. Ezek után röviden egy kis áfatörténelem. Egyrészt azt gondolom, hogy tanulságos felidézni a húsz évvel ezelőtti eseményeket, és valamifajta párhuzamot vonni a jelen között, bár enn ek a párhuzamnak a megtalálásához én csak nagyon szerény segítséget kívánok adni. Az áfatörténelem felidézéséhez segítségemre van Ivánkovics József, a Vasárnapi Kisalföld munkatársa - egy nagyon élvezetes cikket találtam vele kapcsolatban erről a témáról a z interneten. Ő úgy fogalmaz, hogy 1986 végére odáig jutott Kádár János, hogy el kellett gondolkodnia a reformokon. Fél évvel később két új adófajta terhelte a dolgozó népet, ahogy akkor fogalmaztak, az áfa- és a személyi jövedelemadótörvény. Ezeknek a fi zetésével, mármint az áfatörvény és a személyi jövedelemadótörvényben teljesített kötelezettségek teljesítésével azóta is mindig foldozzuk az államkassza hiányát, illetve hozzásegítünk az államkassza hiányának foldozgatásához. 1987ben - mondja a szerző - április 12én jelentették be annak idején a központi áremeléseket: emelték a hús, a húskészítmények, a szeszes italok, valamint néhány gépipari fogyasztási cikk árát. Két héttel később már megjelent a “Fordulat és reform”, amely az első közgazdasági java slat volt a válság megoldására 1968 óta. A szerző így fogalmaz: “Egy őszinteségi roham tört rá az akkori kormányra, amelynek hatására a pénzügyminiszter közölte: az államháztartás hiánya 1986ban a tervezett kétszerese.” Az MSZMP Központi Bizottságának ülé sén pedig beismerték a gazdaságpolitika kudarcát. Itt a szerény hallgatóságot csak az őszödi eseményekre figyelmeztetem - mintha valami hasonló történt volna ott is. Július végén újabb áremelések történtek akkor, nőtt az energiahordozók, a cigaretta, a lis zt és a sütőipari termékek ára. Jóval később, 1999 júliusaugusztusában Csillag István egy elemző írásában a következőket írja az akkori történésekről. “Kádár először élvezhette, hogy nem szidják, hanem dicsérik bátor reformjai miatt, de kivár, bizonytalan . Az adóreformot, a bankreformot egy teljes évig visszatartja, hogy ne kelljen nyugdíjba mennie, egész rendszerét küldi nyugdíjba” - fogalmazott akkor Csillag István, a későbbi gazdasági miniszter. Mintha csak megint az áthallás kézenfekvő lenne. A választ ások előtt kivárunk, hazudunk, nem kormányzunk, ahogy Őszödön fogalmaztak, majd a választások után, amikor újra helyzetbe kerülünk, valami hasonló módon cselekszünk.
