Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter:
1456 én nem tudom kellően kimerítően megválaszolni most, de gondolom, lesz még rá alkalmunk, hogy ezekkel foglalkozzunk. Hadd kezdjem általában a víz problémájával, mert képviselő úr felszólalásának ez volt az egyik legfontosabb eleme a há ttérben. Ma úgy hozta a sors, hogy itt ilyen fontos, átfogó kérdésekről beszéltünk többet napirend előtt, hogy nekem adatott meg az alkalom, hogy a kormány nevében több ilyen kérdéssel foglalkozzam. És hadd említsem itt meg a víz kérdését, amit most Ékes k épviselő úr, aki egyébként elkötelezett híve pont annak a gondolkodásmódnak, amit előbb szóba hoztam itt a Nobelbékedíj kapcsán, tehát a felelős, a jövőért aggódó gondolkodásmódnak, hadd köszönjem meg a képviselő úrnak ezúton is az ilyen típusú munkásságá t, tehát a vízzel kapcsolatban pont az a stratégiai gondolkodás kell hogy megjelenjen a mi felfogásunkban is, amit a képviselő úr is sürgetett. Miről van itt szó? A képviselőtársaim közül sokan nyilván, akik meg aztán különösen szeretnek utánaolvasni a pol itikai kérdéseknek, emlékeznek rá, hogy a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején milyen jóslatok születtek a politika világában, a politika világával foglalkozó filozófusoktól. Egy Francis Fukuyama nevű úriember például megjósolta azt, hogy szerint e vége lesz a történelemnek a szovjet birodalom összeomlásával, mert a világrendszerek szembenállása más dimenzióba helyezi a történelmünket. Egy Samuel Huntington nevű professzor azt jósolta meg, hogy szerinte a jövő szembenállásai elsősorban kulturális é s vallási alapon fognak szerveződni, mondta ezt a kilencvenes évek elején, és bizony az iszlámmal kapcsolatos problémákat, úgy tűnik, hogy elég pontosan megtalálta. Ha ma a XXI. század jóslatait nézzük, amelyek közül persze biztos lesz, ami valóság lesz, a mi kevésbé lesz találó, mind szinte arról szólnak, mindegyikben előjön az az elem, hogy a XXI. század fő kérdése a vízért folytatott harc lesz, a víz ügye. Ugyanis a változó klíma, amit az előző kérdésben is beszéltünk, a változó éghajlatrendszer felértéke li a víz szerepét. Itt Magyarországnak különleges szerepe van. Magyarország egy olyan ország alvízi országként, ahová rendkívül sok víz folyik be, majd - megjegyzem - folyik is el, emiatt nagyon nem mindegy, hogyan fogunk stratégiailag a jövőben viszonyuln i a vízhez. Így amikor a képviselő úr mellékmondatként, bár nagyon súlyos mondatként megemlítette a Vásárhelyitervet, én magam is hadd időzzek el ennél egy pillanatra, mert ma a parlamentben késő este lesz még ez napirenden, az ügyben, hogy a Vásárhelyit erv nem egyszerűen csak árvízvédelmi kérdés, nem egyszerűen csak területfejlesztés, tájgazdálkodás, hanem stratégiai kérdés is az ország számára, pont a vízgazdálkodás szempontjából, ha úgy tetszik, nemzetbiztonsági és stratégiai vetülete is van ennek az e gész ügynek, hogy mit csinálunk vele, ezért nem mindegy, hogyan állunk hozzá. Ezért is kényszerültünk arra, nekem ez egyfajta örökségem, néhány hónappal ezelőtt, ahogy átvettem a tárca vezetését, láttam azt, hogy sajnos, különböző okok miatt, a költségveté s helyzete miatt a kormánynak őszintén szembe kell azzal nézni, hogy nem tudott sok mindent teljesíteni a vállalásaiból a Vásárhelyitervvel kapcsolatban, ezért kell átütemezni, azért, hogy képes legyen az európai uniós forrásokat mobilizálni a Vásárhelyiterv fejlesztése érdekében. Tehát ezért kell most lépnünk e téren, hogy ne adjuk fel ezt a tervet, ellenkezőleg, töltsük meg új tartalommal. Amikor a képviselő úr a víz fontosságára felhívja a figyelmet, mint kiderül az én szavaimból, maximálisan egyetérte k ezzel, és azt gondolom, hogy igen, Magyarország számára ez egy stratégiai cél, hogy mit kezdünk a vízkészleteinkkel, hogyan viszonyulunk ehhez. Ezért nagyon fontos az ilyen tervek végigvitele és alapos melléállás a politika részéről. De ugyanez vonatkozi k a homokhátság kérdésére is. Itt egy különösen speciális, konkrét problémáról van szó. Hadd említsem meg, ha már a sors úgy hozta, hogy amikor erről beszélgetünk, ráadásul Lezsák Sándor elnököl a parlamentben, az alelnök úr hívott össze többek között, tal án szabad erről beszélnem, olyan egyeztetést itt a parlamentben, amelyben arra kérte a képviselőket és engem is miniszterként, hogy álljunk e program mellé, hiszen tudjuk azt, hogy az alelnök úr nagyon szívén viseli ezt az ügyet, de sok más képviselő, mint ahogy Ékes képviselő úr és mások is a parlamentben, szocialista képviselők és ellenzéki képviselők egyaránt.
