Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1447 legyen, rendes étkeztetési ellátás legyen. A kormány szintén ezekkel kalkulálva mindazokban a programokban, amelyeket a képviselő asszony is említett, és én magam is szeretnék majd utalni rá, erőfeszítéseket tesz azért, hogy ez megoldott legyen. Említettem a felügyeletet. A felügyelet kérdése már egy komplexebb prob léma, egyfelől a családi pótlékhoz is kapcsolódik, hiszen a családi pótlék sok tekintetben a szülő számára kivált egyfajta kereseti forrást, másfelől pedig kapcsolódik az egész munkastruktúrához, a munkaügy kérdéséhez. Ma már olyan világban élünk és olyan irányba megyünk, ahol a részmunkaidős foglalkozások például segítenek a szülőknek abban, hogy a gyermekfelügyelettel kapcsolatban rugalmasabbak tudjanak lenni. A kormánynak az a programja, amelyre a képviselő asszony is utalt, a “Legyen jobb a gyermekeknek ”, pontosan ilyen célkitűzéseket tartalmaz. Itt egy hároméves kormányzati cselekvési tervet tűzött ki a kormány célul, amit szeretne megalkotni. Ebben kormányzati programok fognak szerepelni, illetve egy monitoringbizottságot kíván felállítani a kormány, a melyben vizsgálja többek között ezeket a problémákat is, amiről beszéltem, és folyamatosan nyomon követi azt, hogy milyen újak keletkeznek, ezeknek a megoldását hogyan tudjuk elősegíteni. Nos, a fő cél természetesen az, hogy a szegénység újratermelődését m egakadályozzuk, és képviselő asszony felszólalása is ugyanerről szól, úgyhogy az összhang köztünk teljes. Még egyszer megköszönve, hogy felhívta a figyelmet erre a problémára, hadd hangsúlyozzam azt, hogy a kormány számára kulcsfontosságú politikai ügy a s zegénység elleni küzdelem. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Fodor Gábor miniszter úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, MDF: “Demokráciánk védelmében” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti címét és témáját a megelőző nap 11 óráig kell leadni, és az ember nem tudja, hogy utána mi fog történni, de azért sejti. De azér t ami tegnap történt, az mindnyájunkat meglepett. Amikor a demokrácia védelméről beszélek, akkor említést kell tenni arról, hogy egy demokrácia akkor működik jól, hogyha az intézményeinek megvan a maga tekintélye, és a tekintély nem egy öncélú dolog, hanem a tevékenység során alakul ki. No, a parlamentről szeretnék szót ejteni, saját magunkról, mert úgy tűnik, hogy a demokráciának ez az intézménye egyre inkább negatív konnotációval jelenik meg a közbeszédben, egyre inkább a képviselőséget, az országgyűlési képviselőséget, ami azért lássuk be, hogy egy nagy tisztség és nagy megtiszteltetés, csak negatív összefüggésben használják, amikor ezt a kifejezést alkalmazzák az emberek, egyre rosszabb a társadalmi megítélésünk. S ahelyett, hogy felismernénk, hogy ennek bizony okozói vagyunk, úgy látszik, hogy még képesek vagyunk egy kis olajat önteni a tűzre, mert tegnap ez történt. A népszavazás az az intézmény, amelynek a védelmében másodjára szót kell ejtenem. Minket, országgyűlési képviselőket azért választottak meg , 386an azért ülünk a parlamentben, hogy fontos, az ország, a nemzet sorsát érintő kérdésekben döntsünk felelősen, felelősségtől áthatva, hiszen nagy teher nyomja a mi vállunkat. A népszavazás intézménye azért vezettetett be, azért találtatott ki, hogy ha vannak igazán komoly olyan kérdések, de ilyen nem sok van, amikor valóban meg kell kérdezni a választópolgárok sokaságát - lelkiismereti kérdésekben, a nemzet jövőjét érintő kérdésekben , akkor valóban joga van vagy jogosult dolog a népszavazás intézmény éhez folyamodni, és olyan kérdéseket feltenni, ami a közös felelősség érzetét kelti mindnyájunkban, mert akkor ez a dolgunk. De az, hogy ma 71 kérdés fekszik az Országos Választási Bizottság asztalán, és a 71 kérdésből több mint a felét politikusok nyújtot ták be, ez azt jelenti, hogy nem vagyunk tisztában a feladatunkkal. Nem azért küldtek minket a parlamentbe, hogy a kérdések megválaszolásának
