Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 15 (97. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár:
1437 Ami a visszajelzés lehetőségét illeti, Pettkó képviselő úrral többször vitáztunk már itt a parlamentben is ebben a kérdésben. Azt egyértelműen látni kell, hogy egy r endszerbe minél több visszacsatolást építünk bele, annál bonyolultabb és annál drágább. Annak a lehetősége ma is megvan, hogy ha valakinek nem jut el a felajánlása, akkor ő erről értesüljön. Arról, ha eljut egy felajánlás - és most a korábbi példát hoznám ismét elő, amiről képviselő úrral néhány hónappal ezelőtt beszéltünk , ha valaki fölad egy levelet, ha valaki fölad egy csekket, ha valaki banki átutalást hajtat végre, indít el a bankjánál, akkor kap vészjelzést, ha valami gikszer van; akkor nem kap, ha nem történik semmi probléma, hanem célba jut az ő küldeménye vagy az az összeg, amit ő feladott. Pénzbe kerül, és ha tetszik, akár az ilyen célra rendelkezésre álló kereteket - mármint a civil szervezetek részére rendelkezésre álló kereteket - is csökkenti vagy valamilyen költségvetési kiadási sor csökken, vagy valamilyen költségvetési kiadási sort csökkent minden olyan adminisztráció, amelyet újonnan be akarnánk építeni, miközben ettől több pénze nyilvánvalóan senkinek nem lesz a kedvezményezettek közül. É n ezért óvatosan bánnék ezzel, de lehet ebben a témában persze egyszerű javaslatokat is megfogalmazni. Amiket Pettkó képviselő úr megfogalmazott, azokkal az az alapvető probléma, hogy nagyon sok személyi jövedelemadót fizető számára a munkahely végzi a jöv edelemadó adminisztrációját, az ő számukra olyan típusú visszajelzési lehetőség természetesen nincsen, mint amit a képviselő úr megfogalmazott, és nagyon sokan nem kapnak egyébként csomagot sem, és nem is abba az irányba megy az adózás, képviselő úr, hogy hatalmas papírmennyiségek utazzanak az adóhivataltól az adózóig és vissza. Az elektronikus adóbevallás, az elektronikus adózás felé haladunk. Ezen a területen ilyen irányban való módosulásról lehet - meggyőződésem - hasznosan és értelmesen vitatkozni. Ez n yilván egy költségkímélő módja annak, hogy a képviselő úr szándéka megvalósulhasson. Ebben a témakörben ily módon lehet talán előbbre jutni. A névvel való rendelkezés lehetőségét magam sem tudom támogatni, hasonló indokok alapján, mint amiket egyébként épp en Pettkó képviselő úr is megfogalmazott. Nem volna ez szerencsés - és ezt Mécs képviselő úrnak mondom elsősorban , hogy ha olyan esetekben, amikor, mondjuk, egy iskolában - idézőjelben - elvárják, hogy a gyerekek szülei a személyi jövedelemadójukat az is kola alapítványának ajánlják föl, de a másik gyereknek az óvodája is elvárja, meg a harmadik gyereknek a nem tudom, milyen szakköre is elvárja, akkor azzal szembesítsék a gyereket vagy a gyerek szülőjét, hogy tőletek nem érkezett személyi jövedelemadó, és te akkor valamilyen hibát követtél el, vagy valamilyen hátrányban részesíthető vagy azért, mert nem érkezett meg ez az összeg. Lehet nyilván arról beszélgetni önkéntes alapon, hogy ki kinek küldött és nem küldött, de azt kvázi kötelezővé tenni, mert hiszen ha a lehetőséget megteremtjük, akkor a kedvezményezett részéről a számonkérés lehetőségét is megteremtjük, hogy akinek neve nem szerepel a listán, miért nem ide küldte vagy miért nem névvel küldte. Ez nagyon kedvezőtlen folyamatokat indíthatna el, és semm iképpen nem volna szerencsés ilyen irányban módosítani a jogszabályt. A felajánlások jogcímének száma örök vita. Ebben a kormány - mindegyik kormány egyébként az elmúlt 11 évben - következetes volt, és a mostani kormány is következetes akar maradni, és a l ogikailag lehetséges minimális szintre próbáljuk csökkenteni ezeknek a céloknak a számát úgy, hogy a rendelkezési lehetőség is megmaradjon. Való igaz, hogy a vatikáni szerződés, amely azt mondta, hogy egy előirányzat lehet, az egyrészt már nem hatályos ily en értelemben, másrészt pontatlan megfogalmazást tartalmaz, hiszen ahány előirányzat és ahány cél, nem feltétlenül ugyanaz a fogalomkör. Eddig is egy költségvetési előirányzat volt, legalábbis az évek többségében, számos különböző céllal. A kormány azt sze retné, ha azoknak is lenne választási lehetőségük, akik nem egyház javára kívánják felajánlani, de éppen a rendszer egyszerűsége és a célok átláthatósága érdekében ez a választási lehetőség egy darab alternatíva, vagyis két cél közötti választási lehetőség lenne, nem három, nem hat és nem tizenkettő. Értelemszerűen az Országgyűlés el fogja dönteni, hogy egyetérte a kormány javaslatával, de a
