Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 15 (97. szám) - A Magyar Köztársaság hosszú távú fenntartható fejlődésével kapcsolatos tervezési, és egyeztetési folyamat feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1393 figyelmeztetem magunkat arra, ho gy ez egy szimbolikus valami, ami talán jó, nem árt időnként szimbolikusan gondolkodni. Mert ilyesmi volt ám. Emlékezzünk, valaki talán itt emlékeztetett minket, én nagyon jól emlékszem, hogy ötven vagy hány évvel ezelőtt a Római Klub milyen elegánsan elmo ndta, s a világ legnevezetesebb tudósai voltak akkor ott, és mennyire melléfogtak! Szánalmasan! Körülbelül 1020 évig az volt az evangélium, a “limits to grow”, a fejlődés, a haladás határai, mert kifutunk az anyagból, kifutunk az energiából, kifutunk az é lelmiszerből, és végül még a szemétdombokból is kifutunk, ezért vége lesz az emberiségnek. Aztán elsősorban közgazdászok, de másik is rámutattak arra, hogy mennyire téves volt az az elindulás. (21.20) Engedtessék meg, hogy befejezésül elmondjam, mit írtam én akkor arról a témáról, ami aztán a közgazdaságtudományban általánossá lett: azt, hogy a növekedésnek nincs határa. Van határa a limitált nyersanyagok felhasználásának, nevezetesen annak az energiának, amit most általában használunk, a szénhidrátoknak. (Sic!) Azonban nem az az egyetlen energiaforrás! Az emberi tudás mindezeket a problémákat megoldja. Hogyan? Valamikor a tudás eljut majd odáig, hogy olyan energiaforrások lesznek, mint a napenergia, és mást nem is lesz érdemes megérinteni, mert egy piszkos , sáros dologgal nem lesz érdemes bepiszkítani a kezünket, mert a tiszta napenergia, amelynek ma csak 2 százalékát használja a Föld, 3 százalékát használjuk majd, 50 százalékkal megemelkedik a felhasználása. Hol a határ? A határ az emberi tudás. És ez az a z egyetlen resource, forrás, aminek nincs határa. Az emberi tudásnak nincs határa, önmagát fejleszti, és az energiahatárt is továbbviszi. És ha van energia, akkor minden más is megoldható a tudás és az energia révén. Visszatérve a témánkra, hogy a fenntart ható fejlődési tanács oldja meg azokat a dolgokat, amik előttünk állnak, nos, legyen, azonban figyelmeztetem magunkat, mintegy óva intem magunkat, hogy ne tekintsük ezt valami csodaszernek. Az előbb valamelyik képviselő úr arra emlékeztetett, ötven év múlv a milyen büszkék leszünk - illetve akik itt lesznek, milyen büszkék lesznek - arra, hogy itt indult el a dolog, és innen van az időszámítás. Azt hiszem, ez nem így van. Ez egyfajta olyan valami, amikor csináltuk, amit csináltunk, aztán a dolgok úgy mennek tovább, hogy a szakminisztériumok, a vállalatok, a tudományok, a tudományos intézetek végzik a dolgukat, mi pedig odafigyelünk. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Bé ki Gabriella, az SZDSZ képviselő asszonya. Parancsoljon! BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Horváth képviselő úr figyelmeztetett bennünket, hogy olyan túlságosan ne örvendjünk ennek az országgyűlési határozati javaslatnak, mert ezzel olyan sok dolgot még nem oldunk meg. Én értem az ő intését, a magam részéről mégis azokhoz csatlakozom, akik kifejezetten örülnek ennek az országgyűlési határozatnak, sőt mi több, én kifejezetten megtisztelőnek tartom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége k épviselőcsoportjának a részéről én lehettem az aláírója ennek a javaslatnak. Magam is ki akartam emelni, amire többen utaltak, hogy ez egy ötpárti egyetértésben születő valami. Olyan környezetben, olyan légkörben élünk jelenleg, ami acsarkodástól nagyon er ősen terhelt belpolitikai helyzet. Ebben a helyzetben mindenféle ötpárti megegyezés, amely fontos területen tud születni, azt gondolom, hogy üdítő. Ez pedig különösen fontos kérdés, mert a jövőről van benne szó, arról, hogy felelősen hogyan tudunk gondolko dni stratégiailag. Tisztelt Képviselőtársaim! A “fenntartható fejlődés” fogalmat - ami, lássuk be, nem a mi szüleményünk, hanem egy nemzetközi környezetben néhány éve vagy évtizede érik az ilyen típusú szemlélet - hallatlanul fontosnak tartom magam is, mer t a tudomány, a technika fejlődése elindult egy olyan irányba egykét évszázada, amit ha folytatunk, akkor viharos gyorsasággal el tudjuk fogyasztani azt a bolygót, amelyen élünk. Éppen ezért azt gondolom, a politikusok részéről a felelős
