Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 15 (97. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár:
1370 hogy a nagybizottság előtt való kormányzati beszámoló nem helyettesíti a kormány rendszeres kapcsolattartását a parlament sza kbizottságaival. Én most nemcsak az egyik aláíró frakcióvezetőként beszélek itt, hanem az európai ügyek bizottsága elnöke, ha tetszik, kalapját is viselem magamon, amikor azt mondom, hogy elvárjuk a kormánytól - és a kormány erre ígéretet tett , hogy rend szeresen beszámol a bizottságnak is arról, hogy az elnökségre való felkészülés éppen hogyan áll, milyen kihívásokkal szembesül a kormány, jelentős kihívásokkal, szeretném aláhúzni, és hogy ennek jegyében miket tervez. A bizottságban is mind az öt parlament i frakció képviselői, szakpolitikusai helyet kapnak, de ezzel együtt úgy érezzük, hogy érdemes és szükséges olyan politikai szintre emelni, ha tetszik, ezt a dialógust a kormány és a parlament között, hogy a nagybizottság munkáját is érdemes ezzel terhelni . Tehát erről szól a törvényjavaslatnak az első része. A második részben pedig - legszívesebben úgy fogalmaznék - idomulunk a tényekhez, a tapasztalatokhoz, ez a nagybizottság már elég régóta működik. Amikor megalakult, akkor alig lehetett ülőhelyet találn i a teremben, a képviselők, bármely frakcióhoz tartozzanak is, szorgalmasan eljártak és részt vettek a vitákban. (19.30) Azt kellett hogy tapasztaljuk, hogy az elmúlt időszakban az érdeklődés megcsappant a nagybizottság munkája iránt. A frakcióvezetők vagy személyesen, vagy megbízottjaik útján, az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok elnökei és alelnökei, a külügyi bizottság elnöke és alelnökei mégmég részt vettek a megbeszéléseken, de a bizottság tagjainak székét, ha őszintén akarok fogalmazni, azt kel l mondjam, hogy többnyire a nagybizottság üresen találta. Ehhez szeretnénk a nagybizottság rendjét, ha tetszik, átalakítani, hogy a nagybizottság munkájában azok vegyenek részt, akik a politikai súlyt megadják a nagybizottság munkájához, és ezen túlmenően valóban azok a szakpolitikusok, akik valódi érdeklődést mutatnak a bizottság munkája iránt. Szeretném itt megjegyezni, és ezt az európai ügyek bizottságában lefolyt munka vagy vita alapján mondom, hogy elnézést kell kérnünk olyan képviselőktől, mint Veress József képviselő úr, mondjuk, a Szocialista Párt részéről, vagy Ékes Józsefre nézek, a Fidesz Polgári Szövetség részéről, akik rendszeresen résztvevői voltak ezeknek az üléseknek. Tudniuk kell, hogy nem róluk szól most ez a döntés, hanem azokról a kollégá ikról, akik, hogy úgy mondjam, kevésbé voltak aktívak, mint a megnevezett képviselők. Tőlük tényleg őszintén elnézést kérek, le a kalappal előttük, mert aktívak voltak, de ők is tanúsíthatják, hogy ez a probléma a nagybizottság munkájával kapcsolatban való s volt, és érdemes a tapasztalatok alapján a megfelelő tanulságokat a vonatkozó törvényeinkben is átvezetni. Tisztelt Országgyűlés! Lényegében ebben foglalható össze a törvényjavaslat, amelyet az öt parlamenti frakció vezetői jegyeztek. Kíváncsian nézünk a vita elébe, és szeretnénk annak a reményünknek hangot adni, hogy a parlament, amilyen konszenzussal terjesztette a plenáris ülés elé ezt a törvényjavaslatot, hasonló vagy ugyanolyan konszenzussal fogja végül is elfogadni azt. Köszönöm megtisztelő figyelmü ket. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Eörsi Mátyás frakcióvezető úr. Megkérdezem, a kormány nevében ki kíván felszólalni 10 perces időkeretben. (Jelzésre:) Megadom a szót Horváthné Fekszi Márta államtitkár asszonynak. Öné a szó, államtitkár asszony . HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány és a Külügyminisztérium üdvözli ezt a konszenzusos javaslatot, teljes mértékben egyetértünk, és támogatjuk azt. Úgy gondoljuk, hogy a 2011es elnökség, az ar ra való felkészülés nemcsak közös feladatunk, kötelezettségünk, hanem reményeink szerint közös sikerünk is lesz. Készek vagyunk a folyamatos, mindenre kiterjedő tájékoztatást megadni nemcsak félévenként, hanem közben is. A Külügyminisztérium különösen vala mennyi
