Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 9 (96. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS FERENC (Fidesz):
1161 Közszereplőként nem teheti meg, hogy egy bűnöző és önkorrekcióra képtelen, a szovjet birodalom vazallusaként ténykedő hatalom elleni felkelést és szabadságharcot, ha áttételesen is, de mégi scsak a nyilasok művének tulajdonítson. Mert a magyar temetőkben ’56 őszén nem nyilasokat temettek el, hanem pesti és vidéki srácokat, köztük olyanokat, akiknek 1618 évnyi élet adatott, olyanokat, akik nem zsidókat akartak felkutatni, olyanokat, akik nem nyilas suhancok voltak, hanem lelkes, naiv, önfeláldozó fiatalok, nemegyszer gyerekek. Semmilyen személyes fájdalom nem teszi elfogadhatóvá a történelem meghamisítását egy közszereplőtől. (9.40) Sokat árt ez is, mint ahogy sokat á rtanak azok a típusú megnyilvánulások is, amelyeket tavaly láthattunk, hallhattunk, amikor az utcai randalírozást az '56os forradalomhoz hasonlították egyesek. '56 nem nyilasok műve volt, akkor sem, ha a megnyílt börtönökből háborús bűnösök is szabadulhat tak. '56 a pesti és vidéki srácokon kívül az önigazgatásban reménykedő munkások, a harcolóknak és általában a pestieknek élelmiszert küldő parasztok, a pályakezdő, tiszta múltú, tévedéseiket, bűneiket megbánó reformkommunisták és értelmiségiek története is - a pesti srácoké, névteleneké. Kevésbé ismert, de a helyi közéletben legendaként tisztelt hősöké, mint a salgótarjáni acélgyári munkástanács vezetőié, Hargitay Lajosé, Hadady Rudolfé, akit egy héttel a salgótarjáni sortűz után tárgyalni vittek el; Balass agyarmatig sem jutottak Salgótarjánból, az Ipoly partján lőtték őket agyon. A 301es parcellában arccal lefelé, kátránypapírban eltemetett vezetőké. Nagy Imréé, Maléteré, Gimesé, a többi kivégzetté, az emigrációba kényszerítetteké és bebörtönzötteké, Göncz Árpádé, Fónay Jenőé, a közelmúltban elhunyt Vásárhelyi Miklósé és Eörsi Istváné, mai képviselőtársainké, Mécs Imréé, Horváth Jánosé és Wittner Máriáé. Nagyonnagyon sok tisztességes emberé, olyanoké, akiket a haza szolgálataikért nem jutalmazhatott, akik évtizedeken keresztül hallgatni kényszerültek életük legszebb élményeiről, tetteiről, akiket diszkrimináltak, akiktől, ha életben maradtak, elvették életük legszebb éveit. És ez még akkor is igaz, ha köztük akadnak olyanok, akiknek a rendszerváltás utáni p olitikai megnyilvánulásai időnként vitathatóak. A Kossuth téri, a mosonmagyaróvári, a salgótarjáni és más sortüzek áldozatai és azok hozzátartozói csak egy szűk csoportja azon embereknek, akiktől érdemes lenne bocsánatot kérni egy ilyen megnyilvánulás után . Érdemes lenne a teljes magyar társadalomtól bocsánatot kérni. Erre kötelezne az igazság tisztelete. Természetesen tudjuk, látjuk, hogy képviselő asszony kitart ezen véleménye mellett, és nem fogja ezt megtenni. Ez esetben viszont nagyon fontos lenne, hog y az a parlamenti párt, amelyik őt a parlamentbe delegálta, mondjon valami egyértelműt erről a kérdésről, s ne csak ezen pártnak az '56os tagozata szólaljon meg ebben az ügyben, hanem az a baloldali párt, amely a közelmúltban nagyon helyesen nagyon sokat beszélt arról, hogy a modern magyar baloldalnak, a modern magyar szocialistáknak, szociáldemokratáknak nem lehet közösséget vállalni a forradalmat leverő erőkkel, nos, nagyon fontos lenne néhány egyértelmű mondat ebben a kérdésben azért, amiről beszédem el ején szóltam, hogy a nemzeti emlékezetben valóban objektív, helyesen megítélt és méltányosan megítélt helyére tudjon kerülni 1956 emlékezete. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ és az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megk érdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni vagy válaszolni az elhangzottakra. (Nincs jelzés.) Nem jelentkezett senki sem. Így az utolsó napirend előtti felszólalás következik. Kovács Ferenc frakcióvezetőhelyettes úr, a FideszMagyar Polgár i Szövetség nevében kért szót a mai napon. KOVÁCS FERENC (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Minden év október 6án az aradi vértanúkra emlékezünk. Újra és újra meg tanuljuk a nevüket, elhelyezzük koszorúinkat, meghallgatjuk és elmondjuk emlékbeszédeinket.
