Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 56/2006. (XII. 20.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat - „A pedagógusok kötelező óraszámának visszaállításáról” tárgyban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
1138 akik valóban a nemzeti sorskérdés egyik meghatározó válfajával foglalkoznak. A miniszt erelnök is erre utalt akkor, amikor arról beszélt, hogy az iskola és a kultúra ügye nemzeti ügy, nemzeti sorskérdés. Azt gondolom, hogy ha ezen a területen problémák vannak, azt fel kell vállalni az érintettekkel való találkozás alkalmával is. Köszönöm. EL NÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Ágh Péter képviselő úr. Tízperces időkeretben megadom a szót TataiTóth András képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha Almássy Kornél képviselő úr tovább mondja a bizottsági hozzászólásomat, akkor nem is kértem volna szót, mert csak az egyik felét mondta el; nevezetesen azt, hogy a magyar oktatási rendszernek ugyanaz a gondja, mint a magyar társadalomnak: a kettészakadás, a szociális és kulturális kettészakadás. Miután elhangzott már ma is, hogy az oktatási rendszerre a magyar költségvetés annyit fordít, mint a fejlett országok átlaga, arra nagy esély nincs, hogy többletforrásokat vonjunk be, viszont a pedagógusok óraszámának növelésével előálló többletforrásokat, megtakarításokat hosszabb távon arra fogja a kormányzat fordítani, hogy a legnehezebb helyzetben élőket, a lemaradókat föl tudja zárkóztatni, hiszen a mérések - melyekről Hoffmann képviselő asszony is beszélt - azt mutatják, hogy tulajdonképpen a gimnáziu mban tanuló gyerekeink, az érettségit adó szakközépiskolákban tanuló gyerekeink teljesítménye nagyjából megfelel az európai átlagnak, ugyanakkor a szakmunkásképzőbe kerülő gyerekek esetében óriási a leszakadás, és ez húzza le az úgynevezett PISAmérés átla gát is. Az igazi gond tehát a lemaradókkal van, arra kell forrásokat átcsoportosítani, s miután nincs számlálatlanul pénz, a felszabaduló forrásokat arra fogja fordítani a kormányzat. Szeptembertől szabadul fel forrás, tehát meg lehet kérdezni, hogy miért nem fordítjuk rögtön a megadott célra a forrásokat; azért, mert ez még nem áll rendelkezésre. Majd a következő évben, években erre fogjuk fordítani. Visszatérve a kérdés lényegére: ha elolvasták volna képviselőtársaim az előterjesztést, akkor rájöttek voln a, hogy szerepel az aláírásgyűjtés eredményeként egy kérdés a parlament előtt, amelyre a parlamentnek válaszolnia kell. Nevezetesen: visszavonjae az óraszámemelést, amelyet 2006ban eldöntött a parlament, és 2007 szeptemberétől vezették be? Erre vonatkozo tt a népi kezdeményezés. Erre a kérdésre igennel és nemmel lehet válaszolni. Erről fog szavazni jövő héten a parlament, hogy visszavonjuke ezt a döntést, vagy nem vonjuk vissza. Természetesen az összes föltett kérdésre, többek között arra is, amit levélbe n megkaptunk az előterjesztőtől, arról hosszasan tudunk beszélgetni, Pettkó képviselő úr, de az nincs a parlament előtt, hogy felmérést készíttetünk, hogy különböző vizsgálatokat végzünk. A parlament előtt az van, hogy visszavonjuk az óraszámemelést, vagy nem vonjuk vissza. Ugyanezt tudnám Gyenesei képviselő úrnak is mondani, hogy a mai kérdés, a népi kezdeményezés erre vonatkozott. És természetesen, ha úgy teszik föl a kérdést, hogy szeretnénke, hogy kevesebb óraszámban tanítsanak a pedagógusok sokkal töb b pénzért, arra igennel válaszolunk - szeretnénk. Ha úgy teszik föl a kérdést, hogy szeretnénke, hogy még egyszer annyi forrás jusson a költségvetésből a magyar oktatási rendszerre, akkor igennel válaszolnánk, szeretnénk. De jövő héten nem ez a kérdés ker ül a Ház elé, hanem az, hogy visszavonjuke az óraszámemelést, vagy pedig nem vonjuk vissza. Miután elhangzottak az érvek, hogy nem engedhetjük meg magunknak, nem engedheti meg magának az ország azt, hogy a meglévő forrásokból az oktatási rendszerre a köze ljövőben lényegesen többet fordítson, így az az egyetlen út
