Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 56/2006. (XII. 20.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat - „A pedagógusok kötelező óraszámának visszaállításáról” tárgyban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
1134 Örülök annak is, hogy a vitában elhangzott az, hogy a 2002es száznapos program kiadásai és annak a megszavazása is komoly zavaro kat okozott. Igen, azért állunk így egyébként, államtitkár úr, mert a két nagy párt megszavazta a száznapos programot. De talán akkor is egy átgondoltabb reformintézkedést kellett volna lefolytatni, attól függetlenül, hogy mi a pedagógusok béremelését nyil vánvalóan fontosnak tartjuk, de még annyi más társadalmi csoport béremelését is fontosnak tartottuk volna, hozzátéve azt, hogy ha tudták volna önök azt, hogy ilyen mértékű károk fognak bekövetkezni a közoktatásban, köszönhetően adott esetben a száznapos pr ogramnak is, akkor talán ezt a lépést nem teszik meg. Örülök annak is, hogy elmondta államtitkár úr azt, hogy a fenntartók tovább nem terhelhetők. Ezzel egyébként beismerte az államtitkár úr - és ennek is örülök, és erre ma többen felhívták a figyelmet , hogy gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe hozták a magyar közoktatást az elmúlt években. Azt hiszem, nagyon nehéz helyzetben lehet a kormányzat, amikor ebben a kérdésben kell védenie a mundér becsületét, hiszen gyakorlatilag már a megvonások előtt is közisme rt volt az, hogy a magyar önkormányzatoknak közel 50 százalékot kell hozzátenniük az oktatási büdzséhez, hogy fenn tudják tartani az iskolákat. Tehát valóban nem lehet tovább terhelni, és pontosan ez a fajta óraszámcsökkentés éppen hogy segítene a terheike n. Amikor az elbocsátásokról beszélünk, és azt mondják, hogy ja, kérem, el lehet bocsátani a pedagógusokat, akkor azzal szoktak érvelni kormánypárti képviselők, hogy annyi pedagógus van ebben az országban, a gyermekszám pedig csökken. Hát miért nem tetszen ek intézkedéseket hozni, most már évek óta, hogy a tanítóképző és a tanárképző főiskolák ne ontsák ki évek óta ugyanúgy a főiskolákból a végzős hallgatókat, a végzett pedagógusokat? Miért nem lehet erre szabályozásokat hozni? Azt gondolom, az új felvételi rendszerben talán lesz erre mód, de ezt nem most kellett volna megtenni, hanem már évekkel ezelőtt, mert ezek a trendek már évekkel ezelőtt látszottak. Így egyébként a pedagógusmunkanélküliség csak nőni és nőni fog. Végezetül azt gondolom, hogy nem szabad amellett sem elmenni figyelem nélkül, hogy a PDSZ nemcsak azt kéri önöktől, hogy a kötelező óraszámot csökkentsék, hanem azt is kéri, hogy végezzen hatástanulmányt a kormányzat, hogy milyen hatásai vannak egyébként az óraszámcsökkenésnek, illetve a pedagó gusok leterheltségének az oktatás minőségére. (21.30) Azt gondolom, hogy legalább ezt fogadják meg, mert szükség van rá, mert Hiller miniszter úr állította a legőszintébbet az elmúlt néhány hétben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lete ltét.) , hogy az elmúlt öt évben folyamatosan romlott a magyar közoktatás minősége. Ezt a miniszter úr állította, az a miniszter, aki a Gyurcsánykormány tagja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönö m, Almássy képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak. ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Képviselő úrnak csak három állítására szeretnék röviden reagálni, hiszen nyilván sok megf ontolnivaló is volt abban, amit mondott, ami hozzájárul egy érdemi vitához. Azonban, képviselő úr, senki sem állította a kormányoldalról, és azt kell mondjam, hogy képviselő úr se állítsa, hogy az óraszámemelés valamifajta büntetés lenne a pedagógusok szám ára. Ezt szeretném visszautasítani. Számos okot és indokot mondtunk amellett, hogy miért vált szükségszerűvé az óraszámemelés, azonban ezek között ez nem szerepelt, és ezt a beállítást is roppantmód hamisnak, tévesnek, vélhetően egy véletlen, szerencsétlen elszólásnak kell hogy mondjam. Másodszor: képviselő úrnak az az igénye, hogy a közoktatási törvényhez nyúljunk hozzá és rakjuk rendbe, kétségkívül vonzó, és nyilván minden törvényalkotónak az álmai közé tartozik, hogy egy nagy kódexszel írja be magát a tö rténelembe. De azt gondolom, hogy a közoktatásban annyi törvénymódosítás, annyi törvényi változás volt az elmúlt időszakban, ami miatt szerencsésebb lenne
