Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 8 (95. szám) - Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 56/2006. (XII. 20.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat - „A pedagógusok kötelező óraszámának visszaállításáról” tárgyban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - KORMOS DÉNES, az oktatási és tudományos bizottság előadója:
1102 egyébként a jelenlegi rendszer is lehetővé teszi. Nem is ez a kérdés valójában, hiszen ez idővel visszacsökkent szintén az emelés előtti állapotra. A ké rdés mindig az, hogy ez az óraszámváltozás összességében ebben az időszakban a magyar közoktatás kimeneti teljesítményét segítettee vagy nem. Ugyancsak ebbe a körbe tartozik az is, hogy az alacsonyabb létszám és a nagyobb pedagógusarány, amit az előző ada tokban, a nemzetközi adatok összehasonlításában említettem, önmagában mutatjae a közoktatás eredményességét akár nemzetközi összehasonlításban. Nyilvánvalóan ennél a témánál nem szükséges és talán nem is fontos azokat a különböző nemzetközi adatokat monda ni, illetve feleleveníteni, amelyek az elmúlt időszakban elég komolyan adtak feladatot az irányban, hogy a magyar közoktatásban milyen fejlesztést kell végrehajtani. Az igaz, és ebben a vitában mindkét oldalról talán azt lehet mondani, hogy közös állásfogl alások vagy közös vélemények is megjelentek, hogy a magyar közoktatásnak jelenleg nagyon sok a járulékos funkciója. Hiszen számos olyan problémát, gondot, ami az esélykülönbségeket, a társadalmi különbségek felerősödését és egyébként ezeket az igen bonyolu lt, összetett szociális hátrányt és hátránykompenzációs kérdéseket jelentik, sokszor legegyszerűbb rávetíteni az iskolára, és úgy gondoljuk, hogy talán a közoktatásban vagy közoktatási eszközökkel és módszerekkel ezt meg lehet valósítani. Ebből adódik, hog y talán több olyan feladatot is tulajdonítunk a szakmának és a pedagógusoknak vagy várunk el tőlük, ami adott esetben komoly terhet jelent az ő számukra, olyan elvárásokat jelent, amelyeket megfelelő támogató szervezetek és támogató szolgáltatások hiányába n nem tudnak megfelelően megoldani. Abban is egyetértünk, hogy amikor egyébként valójában úgy látszik, és úgy is van, hogy nagyon komolyan leterheltek a kollégáink, hiszen több olyan tevékenység is hárul rájuk, ami a munkaidejüket terheli, ezzel párhuzamos an és a másik oldalon viszont nem látszik a kimeneti teljesítménynek az a szintje, ami adott esetben egy ilyen ráfordítást indokolna. Ennek a vitának a kapcsán is azt kell mondani, hogy végül is a legfontosabb dolog, hogy a tanítási, tanulási, nevelési fol yamatban az a közvetlen pedagógus interaktív viszony, ami tanórán és tanórán kívül megjelenik, egy óraszámnövelésben azt jelenti, hogy az általános munkaidőalapból azt mondjuk, hogy erre a közvetlen folyamatra és a közvetlen kötelező órai feladatra nagyobb arányt kell fordítani. De biztosan nem kerülhetjük meg hosszabb távon, hogy végiggondoljuk, hogy az eredményességgel összefüggő problémák, a kimeneti teljesítményekkel összefüggő problémák orvoslásában milyen egyéb eszközrendszer áll rendelkezésre. Felvet ődhet az a kérdés is, hogy ennek vane költségvetési ráfordítási, megtakarítási vonatkozása a rendszerben, és ez az eszköz hozzájárulte ahhoz, hogy a foglalkoztatott pedagóguslétszám csökkenjen. Hiszen a korábbi időszakhoz képest, ha csak azt az adatot mo ndom, hogy nagyjából 21 százalékos tanulói létszámcsökkenést fele annyi mértékben követett a pedagóguslétszámcsökkenés, hogy ezt valamilyen szabályozó rendszer, ezeket az arányokat egy rendszer megpróbálja előállítani, és mondjuk, a kötelező óraszám hozzá járulte, hogy pedagógusok kerüljenek ki a rendszerből - álszentnek nem kell lennünk, hozzájárult, és ilyen következmény egyértelműen van. A vitában felvetődött az is, hogy biztose, a minőség szempontjából nem okozotte az problémát, hogy az esetlegesen f eleslegessé vált pedagógusok kiválasztásánál adott esetben besorolási, bér- és egyéb szempontok jelentek meg, és nem azokat tartották meg, akik jobban képzettek, jobb minőségű munkát végeztek. Ez a vitában is felmerült. Ma úgy gondoljuk, azzal a gondolkodá smóddal és iránnyal, hogy a közoktatás értékelése, kimeneti teljesítményének értékelése, az iskolák összevethetősége, a szülők felé kinyitása, hogy lássák és érzékeljék, hogy azok a szakmai folyamatok, amelyek az iskolában megtörténnek, mennyire eredményes ek és mennyire segítik a gyermekeik fejlődését, érdekeltté kell hogy tegyék az iskolákat a jó szakemberek megtartásában. Hogy ilyen problémák lehetnek a rendszerben, ezt nem vitatjuk, ez előfordulhat. Összességében úgy gondoljuk és úgy látjuk, hogy a kötel ező óraszám növekedése és ennek a hatása nyilvánvalóan a későbbiek folyamán vizsgálatot és áttekintést igényel. A bizottság többségi
