Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. június 25-ei ülésén elfogadott, az állami vagyonról szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
102 intézmény vezető testületi tagságáról lenne szó, ezért az aktuális kormány bármikor felmentheti a tanács tagjait. Ez illeszkedik ahhoz az alkotmányos alapelvhez, hogy a kormány kormányzati felelősségét gyakorolhassa, de azon ne terjeszkedhessen túl. Nagyon röviden ezért kérem a tisztelt Házat, hogy ezen világos szempontok alapján, ezen módosító indítvány szellemében szavazzon, és ezt a látszatmegoldást, amely egyébként nagyon komoly feszültséget telepít a miniszterelnök és az államfő közé - amelyben közös a döntés, de alapvetően a miniszterelnök kezdeményez, és a miniszterelnök személyi javaslata alapján történő megegyezés kényszerét telepítené feszültségként a miniszterelnök és az államfő közé , ezt a m egoldást ne fogadja el, mert azt gondolom, hogy ez nem egy rugalmas és nem is egy alkotmányosan stabil megoldást eredményezne. Nem feszültségkeltés, hanem érdemi, valós felelősséget és világos döntési viszonyokat vár a tisztelt Ház, és vár mindaz az állami vagyon, amelynek felelős gazdája volt eddig alapvetően a parlament, és szeretném, ha az lenne a jövőben a magyar nemzet és annak a megfelelő képviseleti fóruma, a tisztelt Ház is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Lezsá k Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Ékes József képviselő úr, Fidesz. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Annak idején a parlamenti vitát éjszakába menően végigcsináltam többkevesebb képviselőtársammal együtt, és az után a parlamenti vita után és elfogadása után - a miniszterelnök úrnak mondom - többször megpróbáltam visszahallgatni azt, amit ön is és Kóka miniszter úr is mondott, amikor a MOL bajba került. Ön is és a miniszter úr is úgy fogalmazott, hogy stratégiai á gazat, és erre ma a parlament elfogadta azt a törvényi előterjesztést, amit majd a következő alkalommal megvitatunk: a stratégiai biztonságot szolgáló gazdasági társaságok esetében ki kell mondani, hogy védelmet kell hogy élvezzenek. Azon a vitán itt, a pa rlamentben éjszaka többször kihangsúlyoztuk, hogy határozzuk meg közösen és határozza meg a kormány, hogy mi ma Magyarországon a stratégiai ágazat. Nemcsak az energetikai szektor tartozik ebbe a stratégiai ágazati szegmensbe, hanem maga a vízszolgáltatás i s. Miniszterelnök úr, nézze meg az állami vagyon értékesítésének a körét, az összes regionális vízbázis értékesítésre kerül. Ha az energetikai szektor stratégiai ágazat - amit majd tárgyalni fogunk a parlament előtt , ugyanilyen stratégiai ágazat a vízgaz dálkodás kérdése, az energiaszolgáltatás kérdése, a gázszolgáltatás kérdése, a személyszállítás kérdése, az informatika kérdése, ezen kellene elgondolkodni. Kint voltunk Erdélyben. Erdélyben mosolyognak azon, miniszterelnök úr, hogy a magyar állam a MÁV Ca rgót értékesíteni kívánja, és két jelentkező van rá: Németország, a német állami vasutak és a román állami vasutak. Miniszterelnök úr, felteszem a kérdést, ugyan eltérek a napirendi ponttól, de felteszem a kérdést: mikor jutunk el abba az állapotba, vagy a kormány mikor jut el abba az állapotba, hogy meghatározza az ország számára jelentőséggel bíró stratégiai ágazatokat és azoknak a védelmét, nem elkótyavetyélését, hanem a védelmére próbál meg koncentrálni? Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretné m egy szempontra felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Jelesül arra, hogy az a konstrukció, ami a kormánypárti oldalról felmerült, valójában nem osztja meg a felelősséget a miniszterelnök és a köztársasági elnök között. Tudniillik
