Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 18 (84. szám) - Manninger Jenő (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Régi vidékfejlesztők” címmel - ELNÖK (Mandur László): - MANNINGER JENŐ (Fidesz):
38 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! A legfelsőbb bírósági határozat megvan, és abban elismeri, hogy a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzést nyugdíjszerző szolgálati viszonyban töltött időnek kell beszámítani, tehát nem értem a miniszter úr válaszán ak a folytatását, hogy miért kell újra a Legfelsőbb Bírósághoz fordulnia. Ismétlem: nem a szakközépiskolákról beszél, hanem a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzésről, amely a ’7080as években még gyakorlat volt. Miniszter úr, akkor, amikor Szekeres Imre honvédelmi miniszter úr arról beszélt itt a parlamentben, napirend előtti felszólalásában, hogy minden szempontból támogatni kell azoknak az embereknek a kedvező nyugdíjazását, akik erre jogot szereztek, és támogatni kell azokat az embereket, akik az országot védik, vagy adott esetben az önök hatalmát védik, mondjuk, a rendőrségnek a bevonásával (Az elnök csenget.) , akkor vegyék ilyenkor is figyelembe ezeknek az embereknek a kérését (Az elnök csenget.) , és vegyék figyelembe a Legfelsőbb Bíróságnak a ha tározatát. (14.50) A válaszát éppen ezért nem tudom elfogadni, mert kitért a válasz elől. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután a képviselő urak nem fogadták el a miniszter úr válaszát, így kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadjáke azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 132 igen, 97 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta a miniszter úr v álaszát. Manninger Jenő (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Régi vidékfejlesztők” címmel ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Manninger Jenő, a Fidesz képviselő je, interpellációt nyújtott be a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez: “Régi vidékfejlesztők” címmel. Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon! MANNINGER JENŐ (Fidesz) : Tisztelt Államtitkár Úr! Újra kénytelenek vagyunk a témát folytatni, hiszen a XX. századi magyar történelemben több olyan időszak is volt, amire nem szívesen emlékszünk vissza. Ebbe a rendszerbe tartozott az is, amikor a vezetők kiválasztásánál a szakmai szempontok háttérbe szorultak, a pártszempontok voltak a meghatározók. Talán ön is látta azt a filmet, amikor az elvtársat hívatják, és azt mondják, nem baj, hogy nem értesz hozzá, most ez a feladat, ezt kell vállalnod, majd csak megtanulod. Jól mondja a régi latin mondás: a történelem az ember tanítója, hisz ennek a kiválasztási ren dszernek lehetünk újra tanúi. A helyi vidékfejlesztési irodák üzemeltetésére kiírt pályázat ugyan megadta azt a látszatot, hogy valamiféle demokrácia működik Magyarországon, de ez csupán szemfényvesztés volt. Az nyert, aki a legközelebb állt a párthoz, aki jó cimbora volt. Miniszterek jönnekmennek, a gazdaság állapota romlik, és valljuk meg, a vidék sincs túl biztató helyzetben. Ilyen esetben figyelmen kívül hagyni a szakmaiságot, megadni annak az esélyét, hogy újabb évtizedekre szoruljunk hátrébb a fejlőd ésben, nem túl célszerű cselekedet. Lehet, hogy ugyan az önök céljainak megfelel, de akkor a célok definiálásával vannak problémák. Nem lehet ugyanis cél rokonok, cimborák, vélt vagy jelenlegi párttársak helyzetbe hozása a vidék, a nemzet érdekével szemben .
