Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak

2007. június 25 (86. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):

355 magukat! Viszontlátásra! Őrizzék m

eg magukat egészségben! Köszönöm.

(Taps. - Több képviselő

távozik az ülésteremből. - Zaj. - Rövid szünet.) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin)

: Tisztelt Képviselőtársaim! Még három

napirend utáni felsz

ólalás elhangzik, így kérem, hogy a

folyosón folytassák a beszélgetést, illetőleg kérem képviselőtársaimat, hogy akik nem maradnak a

továbbiakban körünkben, csendben hagyják el az üléstermet. Kékkői Zoltán képviselő úr fog elsőként felszólalni napirend utá

n ötperces időkeretben: “Itt állt

Mahatma Gandhi, Bodhi Dharma és Assisi Szent Ferenc szobra” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

(Zaj. - Csenget.) (19.30) KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz)

: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársa

im! “- Főhadnagy úr! - szól közbe Öcsi. Próbáljunk meg valamit! Rohammal törjünk előre! Vagy

sikerül, vagy nem. Szebb dolog rohamban meghalni, mint itt lapulva. Átmegyek a balszárnyra,

főhadnagy úr vezesse a jobbszárnyat. Zöld rakétára indulunk. Ha a roham sikerül, középen

találkozunk. Katonaszerencsét! Már rohan is a balszárnyra, bukdácsolva a halottak és a sebesültek között. Szinte csodával

határos, hogy még meg sem sebesült.” “Olyanok vagyunk, mint az ámokfutók. Senki és semmi nem állíthat meg. Nem érezz

ük a

halálfélelmet… Természetfeletti hatalom taszít előre: a roham szelleme.” “Tudom, Öcsi érdeme az egész. Életemet is neki köszönhetem. Ha ő nem hozza a bevonási

parancsot, és nem forszírozza ennek végrehajtását, már rég halott lennék a Ridó valamelyik

g

ödrében.” Olvasható édesapám “Tűzözön” című visszaemlékezésében a Tordakelet Ridó birtokban

tartásáért folytatott 1944es harcokról. Az emlegetett Öcsi nem más, mint a későbbi világhírű

szobrászművész, a nagyváradi születésű Wagner Nándor. Sajnos, vele ka

pcsolatban is elmondható,

hogy külföldön talán jobban ismerik, mint itthon. 1922ben született. Fiatalságuk - mint generációjuké általában - a második világháborúval kezdődött. A túlélőknek a családalapítás éveire a

kommunista diktatúra jutott. Sokuknak ke

llett elhagyni hazájukat 1956 után. Így került ő is először

Svédországba, majd Japánba, ahol 1997ben halt meg. Kárpátmedencei, svédországi és Japánban

található köztéri alkotásai termékeny évekről tesznek tanúbizonyságot. Nemzeti elkötelezettsége hazáját

ól távol is, haláláig megmaradt, amit Japán földjén alkotói

hitvallásában így fogalmazott meg: “Működésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik. Én

hiszek munkám fontosságában. Biztos vagyok abban, hogy hazám javát szolgálom munkámmal.

Széchenyi Is

tván útját kell járni, ha élni akar a Nemzet”. Hitvallását többek között alátámasztja Székesfehérváron felállított “Corpus Hungaricum”

elnevezésű kompozíciója, valamint a Gellérthegyet 2001. október 18a óta ékesítő “Filozófiai kert”

című szoborkompozíció

ja, amely - a művész megfogalmazása szerint - “Magyarország történelmi

jelentőségére figyelmezteti az embereket. Mi vagyunk a kapcsolópont Kelet és Nyugat között.” A szoborcsoport három példányban készült el, a másik kettő New Yorkban és Japánban található

. Ábrahám, Ehnaton, Jézus Krisztus, Buddha és Laoce, valamint Assisi Szent Ferenc, Dharma és

Mahatma Gandhi szoboregyüttesének üzenete ez: “Együttműködés egymás jobb megértésére. Hogy

a különböző kultúrák és vallási irányzatok képesek legyenek közelebb ke

rülni egymáshoz, vissza