Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 25 (86. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
272 nyilvánosság előtt folytatni. Ezek a viták most lezárultak. Lezárultak a kormányon belül, lezárultak a koalíciós frakciók között is, és ebben a pillanatban érdemes elmondani, hogy hasznosak voltak. Hasznos volt az, hogy ezek a témák kikerültek az asztalra, hasznos volt, hogy az egy év lezárultával a kormánykoalíció áttekintette néhány nagyon jelentős területen, hogy mit végz ett el, miben van egyetértés, miben vannak vitakérdések, és azokban hogyan lehet megállapodni. Ha csak azt a kettőt emelem ki, amire miniszterelnök úr is hivatkozott, az egészségügy kérdését és az oktatás kérdését, azt gondoljuk, hogy olyan kompromisszum s zületett, amely méltán vállalható mindkét koalíciós párt számára. Mi, liberálisok pedig különösen örülünk annak, hogy ebben a megállapodásban szerepel, hogy a felsőoktatásban bővíteni fogjuk az intézmények gazdasági autonómiáját; ezt fontosnak tartjuk a fe lsőoktatás versenyképessége szempontjából. És nagyon fontosnak tartjuk, hogy megszületett egy olyan kompromisszum az egészségügyben, amely elfogadható a szocialisták, szociáldemokraták számára, és tartalmazza mindazokat a liberális értékeket, liberális elv árásokat - ha szabad így fogalmaznom , amelyeket ennek a vitának az elején megfogalmaztunk. A verseny egyértelmű megjelenése meggyőződésünk szerint csak jót fog tenni a magyar egészségügynek. Elhangzott itt Semjén képviselő úrtól, hogy Gyurcsány Ferenc az ért, hogy miniszterelnök maradhasson, eladta a tbt az SZDSZnek. Én hallottam már ezt a viccet, csak Orbán Viktorral, Torgyán Józseffel és a Fradival. Mint ahogy azt is felidézném itt, hogy paktumot nem a szocialisták és a liberálisok szoktak kötni, szoci alisták és liberálisok egy koalíciós egyeztetést az Országház épületében a pártok vezetőivel szerződéses formában írnak alá és egyeznek meg, számon kérhető menetrendet adva ezzel a reformoknak, nem pedig a pártelnökök és feleségeik társaságában egy rózsado mbi vacsorán, ahogy ez annak idején szokás volt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszony következik felszólalásra, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Frakcióvezetőhelyettes asszony, öné a szó. (13.50) DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amiben egyetértek miniszterelnök úrral: Magyarország számít, Magyarország felemelkedése számít; egyetértünk abban, hogy nincs fontos abb cél, mint a felelős politizálás Magyarországon. Amiben nem értünk egyet, az az, ahogy miniszterelnök úr korholja azokat a képviselőket és azokat a pártokat, akik és amelyek nem értenek önnel egyet azon az úton, amelyet ön és a pártja választott. Tiszte lt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt öt évben két fontos útelágazás volt. Az első fontos útelágazás arról szólt, beváltjae a szocialistaSZDSZkormány 2002ben a beválthatatlan ígéreteit, és önök amellett döntöttek, hogy be fogják váltani. Partner volt hozzá a Fidesz. A populizmus tora volt az, amikor ezt a döntést önök meghozták, mert egy olyan lejtőn indult el az ország, ahonnan többet nem volt visszaút. Aztán jött a második útelágazás, amikor az újabb vállalhatatlan ígéretekre egy hazugságbeszéd jött, és ann ak bevallása, hogy porhintés volt az egész választási kampány. Úgyhogy amit ön a beszédének egy jó részében megfogalmazott, azzal kapcsolatban azt mondom, hogy akinek nem inge, nem veszi magára, és az én csapatom ezt nem veszi magára. A két pillér, amiről ön beszélt, az egyik az öngondoskodás, a másik pedig a reformok szükségessége. Mi valljuk 1990 óta az öngondoskodás fontosságát, azt, hogy az emberek tudjanak és akarjanak magukról, családjukról, környezetükről gondoskodni. Ezért nem fogadtuk el önnek azt a javaslatát, amely megtakarításokat büntet folyamatosan, amely sok elvonásra és olyan elvonásra épít, amely megnyomorítja a középosztályt. És nem tudjuk elfogadni az örökösödési vagy haláladó megtartását sem, hiszen ez a legnagyobb megtakarítás, a legnagy obb öngondoskodás egyik pillére. Ugyanakkor a reformok szükségessége vonatkozásában mindig partnerek voltunk abban, hogy az
