Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 25 (86. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
267 Nem a 300 forint a szégyen, hölgyeim és uraim, hanem az a szégyen, hogy szülésre bemenő szülők arról beszélgetnek, ha megjön a baba, akkor 80 ezer forintot kell beletenni az orvos zsebéb e vagy százezer forintot, és a zsebébe kell dugni, vagy szégyenlősen le kell tenni az asztalra, és hogy külön kelle adni a szülésznőnek is, vagy kelle majd elmennem valahova laboratóriumba és ott is adni pénzt? Miért nem erre kérnek népszavazást, hölgyei m és uraim, hogy rendet tegyünk a magyar egészségügyben? Miért nem erre kérnek? Négyszerötször annyi pénz vándorol kézenközön. Aki előjogok ellen akar fellépni, miért nem teszi ezt meg? Miért nem ebben kezdeményez népszavazást? Azért, mert nem igazságot akar teremteni, hanem hatalmat akar szerezni. Ha igazságot akarna teremteni, akkor tudná, hol kell kezdeni. De eszében nincs! Konfliktust nem akar vállalni senkivel sem. Ígérni akar, hogy majd elhozom a mennyországot; de lehet, hogy pénteken jobban, mint v asárnap, mert péntek munkanap. Ezt a kormányt az elmúlt években az a nagyon világos szándék fűtötte, hogy akkor tegyünk rendet ebben az országban. Akkor rendben van, akkor tegyük naggyá ezt a nemzetet. De ezt nem kevesek fogják megcsinálni, hanem sokak. Ez egy olyan program, amelyben mindenkire szükség van. Ez nem magyar probléma és magyar kihívás, hanem egész Európának kihívása. Aki egy percig is odafigyelt arra, hogy mi történt az elmúlt hét végén, és megpróbálta azt is megérteni, hogy milyen viták vannak emögött, akkor azt tudom mondani, minden ugyanarról szól, amin itt Magyarországon vitatkozunk, elindulnake Európa országai, vagy tétlenül fogják szemlélni, hogy elmegy mellettük a fél világ, elmegy mellettük az Egyesült Államok, és elmegy mellettünk Távo lKelet és DélkeletÁzsia. Nem teljesítmény nélkül! Akik hazajönnek ma DélkeletÁzsiából, azoknak a legmegdöbbentőbb élményük, hogy az emberek dolgoznak folyamatosan, reggel, délben és este, hogy hihetetlen munkavágy az, amely fűti DélkeletÁzsia országait , és hogy száz év múlva nem az lesz a kérdés, hogy Európának milyen nemes volt a történelme, hanem az a kérdés, hogyan enyészett el ez az előny, és hogy nekünk miért nem volt kellő bátorságunk, miért csak ahhoz volt bátorságunk, hogy azt mondjuk az országn ak, hogy meg fogjuk oldani az ország összes problémáját, hogy növeljük a szociális támogatást és a kedvezményeket. Nem elég munkaalapú társadalomról beszélni, kérem szé pen, hanem olyan viszonyokat kell teremteni, amelyben mindenki tudja, hogy sikerének fő forrása a saját teljesítménye; hogy elsősorban is tartozik önmagáért és nemzetéért, és csak ebből származik az a felelőssége a nemzetnek, ami az egyes tagokkal és a sze mélyekkel szemben van. Ez az igazi felelősség! Európában azok voltak többségben - kétségtelenül állam- és kormányfők , akik ezt megértették, nehéz és, azt gondolom, végül is bölcs kompromisszumok árán. Ma Magyarországot akként látják a világban, hogy van egy kormány, amely változtatni akar, van egy kormány, amely ugyanazokkal a reformküzdelmekkel próbálkozik, amellyel mindenki Európában: átalakítani a felsőoktatást, átalakítani a közoktatást, átalakítani az egészségügyet, átalakítani a nyugdíjrendszert. Er ről beszél Dánia, erről beszél az új francia elnök, a nyugdíjreform volt talán az első reformprogramja az új német kormánynak, amit Merkel kancellár vezet. Ha ehhez lehet támogatást kapni és kérni, akkor ehhez érdemes. Ahhoz, hogy ne csináljunk semmit, csa k vívjuk a hatalmi küzdelmet, és alkotmányos válságról szónokoljunk reggeltől estig, hátha lesz egy kicsikét előrehozott választás, és közelebb fogunk jutni a hatalomhoz - hát, tudják, programnak ez kevés, politikának pedig önleleplező. Hízelegni és kedves kedni, a cselekvés hiányát, a változtatás hiányát zászlóra tűzni, ez nem sok. Azt tudom mondani, hogy engem az elmúlt egy év küzdelmei, ha valamire, akkor arra ösztökélnek, hogy csak egyfelé van út: menni tovább, menni tovább, és ha már megmozdult ez a nag y hajó, az évek óta változatlanul egy helyben topogó, kikötőben horgonyzó nagy hajó, amelynek az elindulása nem volt egyszerű, akkor ezt nyugodtabb vizekre kell evezni, de menni kell, nem kisebb, hanem legalább akkora sebességgel vagy nagyobb sebességgel. És az sem baj, ha egyesek eközben korbácsolni kívánják a vizet. Az sem baj, ha egyesek azt szeretnék, hogy felboruljon a hajó; azt tudom mondani, hogy nem fog.
