Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 25 (86. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
264 Tibornak Nyakó István, Gyurcsány Ferenc, dr. Kóka János, dr. Takács Albert, Herényi Károly, Göndör István, Gusztos Péter, dr. Semjén Zsolt és dr. Navracsics Tibor gratulál.) Köszönöm szépen. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat. A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr: “Brüsszel után” címmel. (A Fidesz és a KDNP képviselői - dr. Semjén Zsolt és dr. Navracsics Tibor kivételével - elhagyják az üléstermet.) De mielőtt még Brüsszel utá n címmel következne a miniszterelnök úr felszólalása, akik nem óhajtják a miniszterelnök urat végighallgatni, kérem, hogy csendben hagyják el az üléstermet. (Font Sándor: Köszönjük a figyelmeztetést. - Zaj. - Az elnök csenget.) Öné a szó, miniszterelnök úr . GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Nagyon szépen köszönöm a szót. Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Mindegyikünk tele van olyan személyes történettel, amely nagyjából arról szól, hogy édesanyák, édesapák és nagyszülők, rokonok pör ölnek a gyerekkel, hogy édes fiam és lányom vagy kicsi unokám, értsd meg, hogy ha valamire akarod vinni az életben, akkor nincs más választás, mint hogy most, amikor tanulsz, most, amikor nekiindulsz, erőfeszítést kell tenni. Nem szokatlanok az ilyenfajta párbeszédek. Valamelyik oldalon mi is voltunk vagy vagyunk éppen ennek alanya: vagy amikor mi magunk is gyermekek voltunk, vagy később szülőként és nagyszülőként. (13.10) Mi is az, ami mozgatja a szülőket, nagyszülőket? Bármilyen furcsa, nagyjából ugyanaz a vágy, ami mozgatja legtöbbünk fantáziáját is akkor, amikor a saját nemzetünkről és országunkról beszélünk. Sikeressé tenni a gyereket, segíteni és ösztökélni, hogy megállja a helyét. Értjük és bátorítjuk, hogy ne gondolja azt, hogy mindig olyan fog marad ni az idő, amikor majd a szülő, a nagyszülő, a rokonok, a barátok, az ismerősök egyengetik az útját. El fog jönni a pillanat, amikor majd neki kell menni előre. Hozzáteszem: amennyire ezt értjük a saját magunk viszonyaiban, hétköznapi élettörténeteinkben, annyira bizonytalanok vagyunk abban, hogy vajon ugyanez történike és ugyanígye akkor, amikor a nemzet dolgáról van szó. Ebben az ügyben is van két választás: úgy viselkedni, mint ahogyan viselkedünk szülőként és nagyszülőként, azt mondani saját nemzetünk nek, azt mondani a polgárok sokaságának, hogy ha szeretnéd, hogy nagy legyen a nemzet, ha szeretnéd, hogy erős legyen a nemzeti közösség, azt csak egyetlenegyféleképpen tudjuk megtenni, hogy nemcsak ünnepi beszédekben mondjuk azt nektek, hogy szükség van r átok, hogy ti vagytok Magyarország, hanem akként cselekszünk, hogy rájuk építünk mindent, ami a máról meg a jövőről szól. Olyan nincsen, hogy naggyá akarom tenni a nemzetet, de közben azt mondom az ország polgárainak, hogy ja, rátok nincsen szükség, nektek nem kell erőfeszítést tenni. Naggyá tenni a nemzetet majd fogjuk itt egypáran. Tudjátok mit? Ti bekkeljétek ki, várjatok! Mint ahogy nem ezt mondjuk gyermekeinknek, mint ahogy nem ezt mondjuk unokáinknak, úgy azt gondolom, hogy felelős politikusként nem l ehet ezt mondani a nemzetnek sem. Nem lehet azt mondani egyik nap, hogy ti vagytok Magyarország, bennetek van a nemzet ereje, a másik nap pedig azt mondani, hogy nehogy véletlen erőfeszítést tegyetek, nehogy véletlen elfogadjátok azt, hogy szükség van az o rszágban változásra. Nehogy elhiggyétek azoknak, akik azt mondják, hogy a ti változtató akaratotok és cselekvésetek nélkül nem lehet itt egy jobb ország! Aki nemzetről, egy nagyszerű Magyarországról, egy sikeres hazáról beszél, annak muszáj azt mondani az ország
