Országgyűlési napló - 2007. évi nyári rendkívüli ülésszak
2007. június 18 (84. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
16 Kékesi Tibor frakcióvezetőhelyettes úr jelentkezett ugyancsak napirend előtti felszólalásra, a Ma gyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: “Útközben” címmel. (Zaj.) A figyelmüket kérem, képviselőtársaim! Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. KÉKESI TIBOR (MSZP) : Elnök asszony, köszönöm a szót. (Folyamatos zaj.) Tisztelt Képviselőtársak! Az Eur ópai Unió Bizottsága múlt szerdán elfogadta az első magyar konvergenciajelentést. Nem tennék nagy váteszi képességről tanúbizonyságot, ha megelőlegezem, hogy a Pénzügyminiszterek Tanácsa hasonló döntést fog hozni. Van ok az odafigyelésre. Amikor figyelmezt ető hangok érkeztek az Unióból a költségvetés, az államháztartás vitelével kapcsolatban, komolyan kellett azokat venni. Most, hogy elismerő jelzéseket kapunk a Közösségtől, megerősítve láthatjuk, hogy helyes utat választottunk közös pénzügyeink rendbetétel éhez. A Bizottság megállapította, hogy teljesítettük, sőt jobban teljesítettük a felzárkózási programban vállaltakat. (Zaj. - Az elnök csenget.) A költségvetés hiánya már 2006ban kedvezőbben alakult a vártnál, 2007ben pedig a jó tervezés és a fegyelmezet t gazdálkodás (Zaj. - Az elnök csenget.) eredményeként radikálisan csökkenni fog. Lényegében megállítottuk az államadósság arányának növekedését. A dinamikusan fejlődő export hatására a tervezettnél kisebb a kiigazítás növekedési áldozata, ez évben az unió s átlag körül alakul, majd visszatérhetünk a megszokott 4 százalékos vagy az azt meghaladó mértékhez. A kivitel bővülése hatalmas mértékben javított kereskedelmi és fizetési mérlegünkön is. Ugyan az infláció magasabban alakul a vártnál, ám a reáljövedelmek és a fogyasztás, benne valamennyiünk vásárlásaival, nem esnek vissza olyan mértékben, ahogy azt korábban számszerűsítettük. A ciklus végére megint jobban fogunk élni, mint az elején. Jó úton haladunk, így az Unió nem is tesz javaslatot új intézkedésekre, nem kell módosítani. Éppen azon a pályán mozgunk, amit a szigorú külső szemlélők követendőnek és megvalósíthatónak tartanak. Ezzel lezárult az a vita, amely övezte ezt a programot. Lehetséges ugyan másik út, de az nem oda vezet, ahova eljutni igyekszünk. K ellett a közös áldozat, de nem volt hiábavaló. S bár gyerekeinkért és unokáinkért is tettük, azonban mi is élvezhetjük azok eredményeit. Az igazi magyar virtus, hogy egy év alatt helyrehozzuk 16 év megannyi patópálságát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nég y év!) De figyelmeztet is bennünket a Bizottság. Nem lehet lazítani, a siker érdekében következetesen végig kell vinni a strukturális reformokat, versenyképes oktatásra, finanszírozható, de minőségi egészségügyre, takarékos közigazgatásra é s fenntartható támogatási rendszerekre van szükség. Persze ezek a reform után is pénzbe fognak kerülni. Megválaszthatjuk, hogy többen vagy kevesebben, hogy többet vagy kevesebbet vállalunk a finanszírozásból, de ugyanazzal a döntéssel voksolunk a több, ill etve kevesebb állami szolgáltatásról is. Nem utolsósorban így biztosíthatjuk az egész gazdaság versenyképességét. Így lesz forrás, kedvező hitel, pályázati önrész a vállalkozások fejlődéséhez, a foglalkoztatás növeléséhez. Ma má r nem kell csak hinni a dolgok jobbra fordulásában. Igaz, sokak számára még nem érzékelhetők a pozitív változások, az egyensúly közelítésének következményei először a statisztikákban jelennek meg, s a hétköznapokban csak késleltetve fejtik ki hatásukat, de kifejtik. Hozzájárul ehhez a megújuló szabályozás is; az elsődleges kamatszolgáltatás nélküli mérleg a jövőben már csak többlettel zárhat, számos intézményi és folyamatba iktatott garancia épül be a költségvetés tervezésébe, végrehajtásába, az állami vagy on immár egységes kezelésébe. Tudjuk, korábban a hiány növekedése volt az ár. De ugye, nem sajnáljuk a 13. havi nyugdíjat? Ugye, nem bánjuk az átlagosan 50 százalékos közalkalmazotti béremelést? Ugye, nem kár a duplájára nőtt autópályák hossza? Most, hogy mások dicsérnek, ugye, tudunk közösen osztozni a sikerben, Magyarország sikerében? Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
