Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 12 (55. szám) - Dr. Balsai István (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - „Mi lesz a sorsa a Lipótmező betegeinek?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor):
939 De van egy másik nagyon fontos szempont is, ami az átalakítást indokolja. Nevezetesen abban az időben, amikor 139 évvel ezelőtt adományokból felépült, az orvosnak nem volt más lehetősége, mint az elmebetegeket, a tébolyultakat - ahogy akkor hívták - fizik ailag elkülöníteni, mert gyógyítani nem tudták őket, féltek tőlük és féltették őket önmaguktól, ezért laktanyaszerű vagy - mondjuk ki - börtönszerű, rácsos ablakú, óriási elkülönítő tébolydákat hoztak létre. És úgy áll Lipótmező ma is, mint akkor. Nem az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy az épület ott áll és lepusztult, hanem az, tisztelt képviselőtársaim, hogy szakértők szerint aránytalanul nagy, több milliárd forintos ráfordítással sem lehet olyan intézményt csinálni belőle - ha szabad ezt a kifejezé st használni , amely megfelel a kor pszichiátriai kezelési követelményeinek. Tudniillik ma a pszichiátriai betegellátás nem úgy történik, mint 140 évvel ezelőtt, ma a betegek többségét gyógyszerrel kezelik, ma négyszemközti járóbetegmegbeszélésen foglalk oznak a beteg lelki problémáival és az ebből eredő testi következményekkel, nem pedig tébolydába zárják őket. Tisztelt képviselőtársaim, a megváltozott orvostudományhoz kell igazítani az egészségügyi ellátórendszert a betegek jobb ellátása érdekében. És ne tételezzük fel, hogy azokat a nagyon fontos feladatokat, amiket változatlanul el kell látni, rosszabbul látják majd el a Budapesti Orvostudományi Egyetem pszichiátriai vagy neurológiai klinikáján vagy a János Kórház hasonló osztályán. És higgye el, képvis előtársam, nagy a szakmai egyetértés abban, hogy ez a kiváló nemzetközi strokeközpont jobb helyen lesz ott egy fejlődő idegsebészeti központtal együttműködve, mert így a nagyon súlyos állapotú agyvérzett betegeket nem kell műtétre Budapestnek egy másik vé gébe szállítani, hanem egy intézményben, jobb feltételek között gyógyulhatnak a betegek. Ez az átalakítás célja. Dolgozzunk ebben úgy együtt, képviselőtársaim, mint ahogy annak idején a Kapás utcában, és ez ugyanolyan eredményt hoz majd, egy megújult, jól működő intézményt, aminek akkor a II. kerületi polgárok élvezték az előnyeit, most pedig a pszichiátriai betegek, és nem utolsósorban az ott lévő kiváló egészségügyi gárda. Kérem képviselőtársamat és képviselőtársaimat, hogy fogadják el a válaszomat. Köszö nöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem képviselő urat, hogy elfogadjae a miniszteri választ. Képviselő urat illeti a szó. DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz) : Kedves Miniszter Úr! Ön nem válaszolt a kérdésre. Egy csomó m indent felhozott az ön szempontjai alapján, ami az átszervezést indokolja, de én azt kérdeztem öntől, hogy mi lesz a 928 ápolttal, azokkal, akik évtizedek óta itt vannak ápoltként, és megszokták az itteni környezetet, orvosokat, ápolókat, és akik az életki látásaikat illetően nyilvánvalóan rosszabb helyzetbe kerülnek. De úgy látom, hogy ön az orvosi esküjével kapcsolatos figyelmeztetésemet sem értékelte, ezért a válaszát nem tudom elfogadni. Egyúttal engedje meg, hogy ezt a háromezer aláírást - örülné k, ha miniszter úr a figyelmét egy pillanatra ide fordítaná - átadjam önnek, amellyel a Budai Gyermekkórház elsorvasztása ellen tiltakoznak. Egyelőre még csak háromezren, de nyilván többen gondolják így, mint ahányan alá tudták írni. A válaszát tehát nem t udom elfogadni. (Átadja az aláírásokat dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszternek. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadjae azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 156 igen szavazattal, 100 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.
